A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
450 Bíró Ládán vezette. - Pali már cserkészpályája kezdetén is jó szervező volt. Sokszor láttam otthon papír fölé hajolva kirándulást, tábort, cserkészprogramot előkészíteni - Én, mielőtt leánycsapatunk indult, a pozsonyi leánytáboron vettem részt, hogy tanuljak. De ez nem hozta meg a várt eredményt és csapatunk sokban a fiúk programját utánozta, amit pedig nem akartunk, se én, se Erzsiké, a parancsnokunk. Pali is önállóságra biztatott, de mikor látta, mennyire nincs még a mozgalom női ágának programja kidolgozva, néhány napot arra szentelt, hogy átbeszélje velem, hogyan kellene a mi programunkat alakítani. Ez lassan ki is fejlődött, de félszemmel azután is arra figyeltem, mit csinál Pali a fiúkkal, és próbáltam abból azt átvenni, ami a leányoknak is megfelelhet. - Néhány i- lyen vállalkozásom azért balul ütött ki. Emlékszem, az egyik tábor előtt Pali leültette Mamukát papírral, ceruzával a kezében, hozta a receptes könyvét és kezdte kérdezgetni, mennyi zsír kell egy személynek rántáshoz a babfőzelékbe... Szegény Mamuka nagyon jól tudta, hogy 20 személynek mennyi kell (meg azt is, hogy mennyi csíphető le belőle), de egy személynek?... Pali azért kitartóan tovább vallatta s utána az adatokat megszorozta harminccal (ennyi volt a készülő tábor létszáma). Azt nem tudom, hogy az így kiszámított készlettel hogyan sikerült az ő tábori konyhájuk, de arra emlékszem, hogy én is hasonló elő- számításokat végezve, tizenhét személynek tíz kiló juhtúrót vittem a mi kéthetes leánytáborunkba a tízóraik céljára. Elfogyni elfogyott, de utána évekig rá se tudtam nézni a brindzára... etedikes korára olyan fejlett, nagynövésü fiatalember lett, hogy a táborszemlére érkezők, akik tudták, hogy Hanka Erzsiké tanárnő, Palit tanár úrnak szólították. Ez persze a fiúk részére állandó témává vált, húzták is Palit vele sokat. Ö nem bánta az ilyesmit, sokáig lehetett ugratni, de ha egyszer a mérték betelt, mint a hegyipatak, úgy zuhogott a haragja... Utolsó cserkésztáboruk idejére bajuszt és szakállt növesztett. Ez édesapánknak is volt, de Pali nem annyira őt, mint inkább Pista bátyjának példáját követte, aki akkoriban szintén szakállasán készült már jezsuitaként a missziókba. Pali azidötájt maga is komolyan gondolkozott a pályaválasztásról, talán a szakáll is azt jelezte, hogy más akar lenni, mint a többiek. Osztálytársai, akik közt legtöbbnek még alig pelyhedzett az álla, élvezték ezt a szakállt. Nos, a cserkésztábor egyik éjszakáján, amikor mélyen aludt, jócskán belé is nyírtak egyik oldalába. Reggel, mikor felébredt, elöntötte a méreg. Nem tehetett mást: leborotválta az egészet... Pali - cserkésztáborban
