A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
445 gyár gyerekek lelki gondozását vállalta, ami persze azt is magában foglalta, hogy érkeztükkor az állomáson várta és segítette őket a belga családoknál elhelyezni. — Elöljárói 1950-ben, a magyar jezsuiták kanadai lelkipásztori terveinek kibontakozásakor, Kanadába hívták. A kivándoroltak lelki gondozására készültében még arra is gondolt, hogy a szabad Nyugaton beinduló papi tevékenységével ne hozza kellemetlen helyzetbe vasfüggöny mögötti hozzátartozóit. Eredeti családi neve (Jaschkó) helyett ettől kezdve használta a Fodor nevet — ez volt egyébként anyai nagyanyja családjának neve. Torontóba érkezett, de a nyugat-kanadai szórványmisszióban dolgozott eleinte. Egy ottani januári missziósútján, valami félreértés folytán, senki sem várta az állomáson és belgiumi télikabátjában hét Negyven évi aktív papi szolgálatom alatt nem egy világi- és szerzetespap- testvérrel dolgoztam a montreáli katolikus magyar plébánián. Fodor Pál jezsuita atyával két éven át láttuk el az itt élő kát. magyarok lelki gondozását egy olyan igazi papi testvériségben, mint sem azelőtt, sem azután... E szép és eredményes együttdolgozásnak az ö szerénysége, alázatossága és lelki mélysége adta az alapot... A két pap harmonikus élete, egymást megbecsülése, összedolgozása a hívek és az egyházközség érdekében, a legnagyobb tiszteletet váltotta ki mindazok részéről, akik különösen közelebbről, mint egyháztanács-tagok, nőegyesület, férfiegyesület tagjai, figyelhették munkánkat. - Fodor atya soha nem kereste a kitüntetést, a hírnevet, amit tudásával és életbölcsességével könnyen elérhetett volna. Ö csak egy akart lenni: a mezítlábas Krisztus követője, szent Ignác regulája szerint... Hogy a montreáli plébánia az ő ott töltött két éve alatt mind lelkileg, mind anyagilag föllendült, az az ő érdeme. Meggyőződésem, hogy fiatalon elhúnyt paptestvéremnek a Mester, akinek oly önzetlen követője volt, megadta a boldog öröklét koronáját. Fr. Horváth Miklós kilométert gyalogolt a préri-hidegben. Megtartotta a missziót, de betegen érkezett vissza és tüdőgyulladással került kórházba. — Két esztendeig a hamiltoni Szt. István-templom plébánosa volt. Egészségi o- kokból távozott onnét: kimerültsége, időszakonként visszatérő ájulásai miatt orvosai felelősségtől mentesebb munkakört javasoltak elöljáróinál számára. így került Montreálba. A kanadai francia jezsuitáknál lakott, de két évig a magyar plébánián dolgozott, Horváth Miklós atya káplánjaként (Horváth atya megemlékezését keretben hozzuk). Egy ú- jabb évet a francia jezsuiták L’Immaculée Conception plébániáján töltött : hittanári munkája volt francia iskolások közt és nyelvtudása miatt — a magyaron kívül németül, franciául, angolul és szlovákul is be
