A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

444 két hazaküldték, ő is visszament Kassára. Mire odaérkezett, a bölcse­leti főiskola csaknem üresen állt, mert a rendi fiatalságot is haza en­gedték és a hatalmas épületben csak a főiskola rektora és néhány idő­sebb rendtag lakott. A rektor ’’jobbkeze” lett a nehéz időkben: kassai összeköttetései és veleszületett szervező képessége nagyban hozzájá­rultak ahhoz, hogy az épületet meg tudták tartani. Előbb a front elől menekülő polgári lakosságnak nyitottak benne otthont, majd — mikor a csehszlovák közigazgatás a nem felvidéki illetőségű jezsuitákat kiu­tasította — fiú-intemátust nyitott vidéki gazdálkodók gyermekei szá­mára. Nem sokáig maradt Kassán. Rendi elöljárói a belgiumi Enghi- enbe küldték teológiai tanulmányok folytatására. Szüleit nagy tapin­tattal készítette elő külföldi beosztására, mert tudta, mennyire nagy áldozatot jelentett számukra, hogy első pap-fiuk szentelésén nem le­Enghien, 1948. szept. 26. Kedves jó Szüleim! - Pap-fiatok ír. Nagyon-nagyon köszönöm a jó Istennek ezt a kegyelmet! Most egy óra múlva mondom el­ső szentmisémet. És ott azt fogom mondani, hogy ”Ez az é n testem.” Krisztus-folytatás, Krisztus-inkamáció lettem! Három nappal ezelőtt, amikor a lelkigyakorlatot befejeztem, félelem, nagy félelem fogott el. Most nagy öröm: szeret az Isten, na­gyon, nagyon kitüntetett. Kiválasztott és felemelt, hogy az em­berek és Ö közé helyezzen. Ez a szentmise is, amit most fogok bemutatni, közvetítés. Minden imátokat, vágyatokat a pótáriá­ra helyezem, az egész család ott lesz. - Ujmisés áldásomat kül­döm Rátok, jó Szüleim, az egész családra, különösen Gyurkára és Marikára. - Sok szeretettel csókol pap-fiatok: Pali hettek jelen (Istvánt Kínában szentelték pappá), és érezte az akkori­ban erősödő hidegháborús légkörben, hogy az ő szentelésére sem tud­nak majd kiutazni. (Később ezek a körülmények akadályozták meg azt is, hogy harmadik jezsuita gyermekük olaszországi pappászentelé- sén ott lehessenek.) — Levelezésével próbálta csökkenteni a távolsá­got, mely övéitől elválasztotta. Nem írt hosszan, de rendszeresen és pontos beszámolót kaptak az otthoniak tanulmányairól, munkáiról, Enghien-i életéről (a keretben közölt levelét első miséje előtt írta, az említett Gyurka és Marika Béla bátyjának gyermekei.) Papi tevékenységét Belgiumban és Franciaor- első munkái szágban kezdte, ottani magyar munkások közt. Kedves emlékei voltak egy, még teológus korá­ban vállalt elfoglaltságáról: az Enghienbe és környékére érkező ma­

Next

/
Thumbnails
Contents