A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-09-01 / 9. szám

423

— Te vagy az, Kati? Végeztetek? Vétel.

— Egén. Éppen elintéztünk mindent. Vétel.

— Egy beteget kéne még elintézni. Balesetes. Vétel.

Kati szíve nagyot dobbant Eszébe jutott, hogy ma a klinikák a baleseti ü- gyeletesek, így akkor jogosan mehet oda szirénázva. Alig leplezett izgalommal szólt a mikrofónba:

— Hol van az a halott? Vétel.

— Még él. Gyere végig a Váci úton, ahol nagy csődületet látsz a Meder-utca környékén, vedd fel a sebesültet. Nem tudom a műtőskocsit kiküldeni. Majd beírok neked egy túlórát. Vétel.

— Megtennél valamit nekem? Telefonálj oda a klinikára, hogy a Gyuszi, a műtős, várjon a betegfelvételnél. Ugye megteszed nekem? — Kati hangja szinte könyörgött. Majdnem elfelejtette mondani: Vétel.

— Nocsak! Újabb fiúd van? Jól van, odaszólok. Menjetek. Vége.

A

z atya is éppen odaért. Bár igyekezett úgy kinézni, mint más földi halandók, Lde kopaszodó feje, kis pocakja, és főleg jámbor "Oremus-Gesicht"-je mesz- sziről elárulták igazi kilétét. Kati villámgyorsan kioktatta:

— Atya, útközben egy félhalottat is elláthat Balesethez megyünk.

— Szolgálatban tegeződünk.- Ja, igen. Szóval: vedd fel gyorsan ezt a köpenyt, majd segítesz a hordá- gyat vinni. Ahogy beérünk a klinikára, ott-fog várni egy fiú, a Gyuszi. Ő majd elvezet a kis sráchoz. Én leadom a balesetest és utánad megyek... De hol van ez a kolléga? Van itt a közelben kocsma?

— A sarkon.- Addig ülj be. Elhozom.

A kocsikísérőn erősen érződött, hogy bevett vagy két korsó sört időközben. Ez most nem is volt nagy baj, mert engedékennyé tette ez a megelégedett állapot. Szó nélkül feküdt a hordágyra hátul a "csomagtérben", bár odasúgta:

— Nagyapádat bújtattad a köpenyembe?

Ahogy 80-90 kilométeres sebességgel rohantak a Váci úton, az atya görcsösen kapaszkodott, amibe lehetett, de aránylag csendesen gyakorolta a halálfélelmet. Kati meg magyarázott:- A gyereket Misinek hívják. Kilenc vagy tízéves lehet. Az biztos, hogy meg van keresztelve.

— Láttad a keresztlevelét? — nyögte az atya, és eszébe jutott, hogy végrendeletének a másolatát már beküldte a püspökségre. Szabály!- Nem, csak megkérdeztem, hogy mit kapott karácsonyra...- Nem lehetne valahogy humánusabban közlekedni? - kérdezte az atya összeverődő fogakkal, és újra elhatározta, hogy soha többet nem ül fel ennek a veszekedett lánynak a kocsijára.

— Nyomd azt a szirénagombot! Szóval: utána azt is megkérdeztem, hogy ki