A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
416 mérvű szekularizálódási folyamat jellemzett. A közélettel összefonódott gazdag egyház nem tudott teljes erejével fellépni a társadalmi igazságtalanságok ellen. A hivő ember vallásos tudata formákban, külsőségekben, mozgalmakban nyilvánult meg igazi tanúságtétel, Krisztus teljes követése helyett. Ennek megfelelően a teológia is rest au rat ív jellegű volt. A változás fordulata előkészítette az egyházat arra, hogy kritikát mondjon saját múltja fölött. A marxista vallás-kritikus, Lukács József, ideológiában fogalmazott értékelése szerint az ország "felszabadulása” tette lehetővé, hogy a "nemzet meghaladja létének vallásos kifejlődését, s vele a kereszténységnek és nacionalizmusnak uralkodó szimbiózisát”, hogy a tényleges társadalom felé forduljon és a retrogád örökséget elutasítsa. A megváltozott körülmények elfogadásában Cserháti szerint kétfajta nehézség adódott. Katolikus részről nem értették meg a párt megkülönböztetését: az újjáépítésből mindenkinek, minden katolikusnak is ki kell vennie a részét, de az új építményből ki kell maradnia mindannak, ami nem egyeztethető össze az új társadalmi, gazdasági képzettel, így magának az egyháznak is. Mivel az állam maga akarta irányítani az újjáépítés munkáját, letörte és nem engedte érvényesülni azokat a közösségi és társadalmi formákat, melyek a katolikusok életét eddig szabályozták. A nehézségek másik forrása az volt, hogy az államvezetés képtelen volt a sokkot, melyet politikája a hívők körében okozott, feloldani, sőt, az adminisztratív visszaélések a hívőkben azt a benyomást keltették, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, a vallási meggyőződésük ellen intézett akciókat fenyegetésnek vették: "azt kellett érezniük, hogy vallásos magatartásuk megkülönbözeti őket másoktól, hogy akadályozva vannak szellemi és anyagi előmenetelükben, sőt még abban is, hogy gyermekeik jövőjét, iskoláztatásukat, továbbtanulásukat szabadon határozhassák meg?’. Egyházi részről a szocializmust azonosították az ateizmussal, a másik oldalon az egyházat azonosították a kapitalista klerikalizmussal. A konfliktus-partnerek mindegyike a másik hibájával "igazolta” saját eljárását. A kezdet túlzásait, nehézségeit Lukács szerint az is magyarázza, hogy az új államrendezés kezdeti időszakában más téren is sok nehézség jelentkezett és ugyanakkor a politika és a világnézeti harc kapcsolata sem volt differenciált. A magyar marxisták vallásellenes adminisztratív lépései tulajdonképpen nem feleltek meg a marxista szempontoknak sem. Az egyházi vezetők "kikapcsolása” nem kapcsolta ki egyúttal a normákat és eszméket, melyeket képviseltek. A vallás közéleti integráló szerepének megszüntetése a világnézeti átalakulásnak csak a lehetőségét hozta magával. Realizálására felelevenítették a 19. században és a tanácsköztársaság idején virágzó antiklerikális és valláskritikai tevékenységet. A két háború közé eső kor közélete, mely bevett, megtűrt és el-nem-ismert felekezetekre osztotta az országban élő vallásos csoportokat, nem tűrt meg semmiféle
