A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-09-01 / 9. szám
415 András Imre: Harminc esztendő A háború befejezésének és az új állam- -Xm formának harminc éves évfordulóját ünnepelve, Magyarországon egymásután jelentek meg a különféle szempontú, összegező felmérések. Ezek közül négyet szeretnénk összefoglalni *, melyek a magyar egyház, a teológia és a valláskritika világnézetet terjesztő tevékenységének harminc évéről számolnak be. A magyar katolicizmus elmúlt harminc évét mindhárom szerző nagyjából azonos szempontok szerint három szakaszra osztja: a/A hagyományos közéleti pozíció és az intézmények elvesztése, b/Modus vivendi és a belső reform beindulása, c/Az egyház új szerepének társadalmi és vallási arca. A két világháború között Magyarországon a katolikus egyház az állam létével szorosan összefonódó történelmi hivatás tudatában élt, jogilag és anyagilag biztositottan, különféle előjogokkal felruházva. Ugyanakkor messzemenőleg szakrálizálta az államot, magyarázta a fennálló rend helyességét és annak védelmében szankcionálta tevékenységét is. Mint a szentségi, politikai és gazdasági hatalom hordozóját érték a politikai események folytán bekövetkezett változások, melyeket a közéleti szerep és az anyagi alapok elvesztése, az evangelizációban felhasználható tömeg-kommunikációs eszközök minimumra csökkentése és nagy* Cserháti József, pécsi püspök: Harminc év a hazai egyház-szemlélet alakulásában. (Vigília, 1975/4) - ugyancsak Cserháti: Az Egyház dialógusa hazánkban (Vigília, 1975/11) - Beszélgetés Nyíri Tamással: A magyar teológia harminc éve (Teológia, 1975/1) - Lukács József: Harminc esztendő a magyar valláskritika történetében (Világosság, 1975/4).
