A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
40 B erobogott a vonat. Már messziről feltűnt Eszter magas, karcsú alakja. Lelkesen integettem. Ő tompán maga elé nézett. Talán nem vett észre? Megöleltem. - "Esztikém, nem ismersz? — kérdeztem csodálkozva. — "ja, szervusz" — mondta szórakozottan és kó- válygó tekintete elsiklott fölöttem. Megdöbbentem. Talán fáradt az utazástól — gondoltam. Belékaroltam, beszéltem hozzá, de ő hallgatott. Talán majd otthon — bíztatgattam magam. De hiába. Feléje á- radó szeretetemet nem viszonozta. Kérdéseimre "igen"-nel, "nem"- mel válaszolt. Ha énmeséltem neki, szavaim hamar elfakultak, mert nem hatoltak be érdeklődési körébe. Lekísértem a tópartra. Kényelmetlen légkör lengedezett körülöttünk. Eszter arcán valami nyugtalanság tükröződött. — Menjünk innen! — mondta riadtan. — Nem bírom ezt a zsivajt. Mennyi gyerek. .. Es ezek a mamák a babakocsikkal. Igazán i- degesítő. Nincs valami csendesebb hely? Beültünk a közeli cukrászdába. Egyedül voltunk. - "itt jól lehet beszélgetni" — bíztattam. De Eszter sietve felhörpintette a kávéját és felállt. — Nem bírom ezt a cukrászdát — állapította meg bosszúsan. — Olyan csendes, mint egy siralomház. Most már tisztában voltam azzal, hogy Eszter idegbeteg. Megfigyeltem merev tekintetét. Úgy nézett bele az ürességbe, mintha látna valamit vagy valakit. Mintha szólna hozzá, mintha hívná... Aztán időnként elsötétült a tekintete és zavarossá vált, mintha tétova gondolatai szétszaladnának és ő tanácstalanul, fürkészve keresgélné ő- ket, titkosan kavargó emlékfoszlányok közt. Valami bántja, valami emészti. De mi? Kérdezni nem mertem. Vártam. Hátha imádságos szeretetem melegétől leolvad majd az a fagyos kéreg Eszter szívéről. K inn ültünk a kerti pádon, amikor az esti csend sóhajos lelkisége megérintette Eszter gyötrődő lényét és szólásra késztette. Egyszerre beszélni kezdett. — Tudod, az úgy volt, hogy az első férjemet, a Karcsit, nem is szerettem igazán. Még nagyon fiatal voltam, amikor sok kérőm a- kadt. Az anyám azt mondta: "A Karcsi a legjobb partié, menj hozzá". Hiába hajtogattam, hogy nem is vagyok belé szerelmes. "Az nem számít, te csacsi — oktatott a mamám. — A szerelem majd megjön, ha a felesége leszel." - Dehogy is jött meg. De megjött a krach. Egy évi házasság után gyereket vártam és amikor megmondtam Karcsinak, ő erélyesen kijelentette, hogy neki nem kell a gyerek. O a szépségemért vett feleségül. Nem akar egy terhességtől eléktelenített
