A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

41

asszonyt. Sírtam és elpanaszoltam az anyámnak. A mama ezt felelte: "Ha Karcsinak nem kell a gyerek, hát ne legyen gyerek. Ez manapság nem probléma." — Elmagyarázta részletesen a magzatelhajtást és még hozzáfűzte: "Nem szabad a házasságod boldogságát a gyerekért feláldozni. Ha nem lesz gyerek, Karcsi csak téged fog imádni. Ezt te most még nem érted, de egyszer majd hálás leszel nekem." — Aztán megbeszéltük, hogy elmegyünk egy bizonyos orvoshoz. Aznap, amikor oda indultunk, éppen egy templom előtt haladtunk el és akkor a mama azt indítványozta, hogy menjünk be a templomba és imádkozzunk egy kicsit, hogy a magzatelhajtás jól sikerüljön. Most utólag már tudom, hogy őrültség volt az Istent arra kérni, hogy legyen segítségünkre a gyermek-gyilkosságban, de akkor mindezt nem láttam világosan. Bementünk a templomba. Üres volt. A hideg félhomályban furcsán didergett a lelkem. Nem is bírtam imádkozni, csak térdeltem a padban és néztem az örökmécses fényét. Egyszerre a szívem összerezzent. A lelkiismeretem mélyén, mintha valaki azt mondta volna: "Ne tedd! " És ez a sugallat egyre erősödött, mintha az egész templom visszhangozta volna: "Ne tedd!" Összebor- zongtam és kitámolyogtam a templomból. A mama is kijött. — "Mi van veled? — kérdezte - Olyan fehér vagy, mint a fal." - Én azt feleltem: Haza megyek. Nem megyek a doktorhoz. — Az anyám rám förmedt: "Ne viccelj! Pont most akarsz hazamenni, mikor be vagyunk jelentve az orvosnál?! Gyere! Kicsit meg vagy ijedve, ez az egész. De nem kell félni. Én már kipróbáltam a magzatelhajtást. Semmiség az egész. Megmentjük a szépségedet, a házasságodboldogságát. Hidd el, érdemes." — Elindult és én mentem utána. A lábamat mintha ó- lomsúly húzta volna... De csak mentem.

J%z orvos aztán eltávolította a gyereket. Kis fiú volt. Bizony, most ’ I már egy nagyfiam lehetne. Dehát nincs. A művelet nem valami jól sikerült. Belebetegedtem. Krónikus gyulladás keletkezett. Sokáig feküdtem a klinikán. Karcsi eleinte gyakran látogatott. Aztán egyre ritkábban jött. Nem tetszett neki a sápadtságom, a karikás szemem, sem az egész betegségem, amely miatt kíméletre szorultam. Épp ezért a családi tanács a sterilizálást javasolta. Ezmegis történt. De mire hazamentem a klinikáról, Karcsi már egy más nőbe volt szerelmes. Pokol lett az életünk. Elváltunk. Karcsi később autóbalesetben meghalt. Akkor régi udvarlómhoz, Jánoshoz mentem feleségül. Jó férj. Szeretjük egymást, de nem vagyunkigazánboldogok, mert János nagyon kívánna gyermeket. Én is vágyódom utána. De most már lehetetlen.

Eszter rövid, fájdalmas szünetet tartott, aztán bágyadtanfoly