A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

371

zófia, ha őszinte, elismeri korlátáit. Segíthet a hit megtisztításában és elvezethet a misztérium kapujáig. Amikor Clavel annyira hangsúlyozza a kegyelem és szabadság drámai küzdelmét — azt, hogy ellenállunk az elfojtott Istennek, hogy az evangélium elszakadást kíván, hogy a kereszt esztelenség, a hit kiáltás — figyelmeztet a ma veszélyesen terjedő horizontalizmus tévedésére. A szekularizáció, ha szekularizmus lesz, vagyis teljes evilágiság, a hit lényegét, az üdvösség természetfeletti mivoltát tagadja. De Clavel egyoldalúságával szemben valljuk azt, hogy a kegyelem kibontakoztatja, magasabb szinten beteljesíti a természetet — hogy a misztikának szüksége van gondolatra és a világot humanizáló cselekvésre is. Isten dicsősége az é 1 ő ember.

püspökök és teológusok a ma Egyházában

Tanitó-hivatal és Teológia

J

ó néhány éve már, hogy püspökök és teológusok együttműködése nem egészen zökkenésmentes. Nemcsak bizonyos országokban. Ez a jelenség az Egyház egészére kiterjed és olyan mértékben általános, hogy érvényes következtetések vonhatók le belőlük a tanító-hivatal és a teológia viszonyára a mai Egyházban — meg arra is, milyen szerepet kellene betöltenie a tanító-hivatalnak és a teológiának a ma Egyházában.

Hol mutatkoznak súrlódások?

A bíboros államtitkárhoz 1968-ban levelet szerkesztett három teológus, a- melyet később 53 ország ezernél több teológusa is aláírt. Ebben egy nemzetközi teológus-kommissió felállítását kérték (ennek tervét a püspökök 1967-es szinodu- sa vetette még fel) és a meglévőnél szélesebbkörü és nagyobb kutatási szabadságot a teológusok számára. Ha ennek a levélnek a jelentőségét nem is akarjuk eltúlozni, annyit el kell ismernünk, hogy rég lappangó elégedetlenségnek adott hallható hangot a teológiai kutatások szabadságának kérdését illetően.

Manapság a teológia egységéről sem beszélhetünk abban az értelemben, mint a korunkat megelőző századokban az lehetséges volt. A teológia vonalán ma sokféle és egymástól különböző szempontokkal találkozunk. Ez a sokféleség befolyásolja - pusztán helyi vonatkozásban is - a püspökök és teológusok együttműködését. Ha egy püspökkari konferencián például valamilyen teológiai kérdés tüzetesebb tanulmányozását tűzik maguk elé, az előkészítő munkálatokat szakemberekre, teológusokra bízzák. Milyen teológusokra? Olyanokra, akiket a kérdés legjobb szaktekintélyeinek tartanak. Akadnak azonban olyanok, akik a teológusok kiválasztásában a püspököknek azt a be nem vallott szándékát vélik fel