A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

368

de katolikusoknál is találkozunk vele.) Kanttól kezdve — akinek pedig sokkal tartozik, és akivel ma is egyetért abban, hogy elutasítja a filozófiai istenérveket — Hegelen, Marxon és a többi modem filozófuson keresztül egészen Sartre-ig demisztifikálja a modem kultúra ’’szent teheneit”, hogy a tiszta krisztusi hitet állítsa a bálványok helyébe. Pascal és Kierkegaard tanítványa. A legújabb gondolkodók közül egyedül a strukturalista Michel Foucault-nak kegyelmez, akit éppen a megtérés küszöbén fedezett fel. Clavel anti-filozófiáját ragyogó vitatkozó készség, paradoxonokkal sziporkázó szellemesség és szenvedélyes agresszivitás jellemzi.

Kant kritikájának egy mondatát vehetjük a könyv mottójának: ’’Határt szabtam a Tudásnak, hogy helyet csináljak a Hitnek”. Nem mintha Clavel mindenben követné a német filozófust. Irracionalitásában is a ráció vezeti, amikor hozzáfog a hit tisztogatásához. Kantot u- gyanúgy lerombolja, mint Hegelt vagy más eszmerendszer-építőket. ’’Azt hiszem, ami a Krédóban áll - írja könyve elején. — A Krédó egy kinyilatkoztatott vallás dogmáit adja elő. Kinek nyilatkoztatott ki? A hívőknek. Más szóval: azoknak, akik akartak hinni, akik elfogadták ezt a kinyilatkoztatást. Az ember tehát nem lehet szabadabb, mint ezen a területen. Abszolút az a szabadság, amely válaszol a kinyilatkoztató Istennek... Senki sem keresi Istent, hanem Isten keres bennünket, valamennyiünket. És az, aki azt hiszi, hogy keresi, ennek a keresésnek titkos forrását Neki köszönheti. Ebből következik az is, hogy aki nem hisz, visszautasítja a hívást, akár tudatában van ennek, akár nincs. Végül ebből az is következik, hogy Istent csak Isten által ismerhetjük meg”. (Ce que je crois, 17-18 lapok)

Clavel mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a keresztény kinyilatkoztatás kizárja minden fajta filozófia lehetőségét, nevezetesen a ’’keresztény filozófia” létjogosultságát. Könyve elején és végén idézi az evangéliumot: ’’Hálát adok neked, Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és az alázatosaknak, a kicsiknek nyilatkoztattad ki” (Mt.l 1,25). És amikor a vallomást meg-megszakí- tó filozófiai eszmefuttatások, zaklatott életének elmondása után a hit lényegére összpontosítja figyelmét, ezeket írja: ’’Azt, amit eddig nem értettem, ez volt: Isten szeret bennünket. Nincs más mondanivalója nekünk, egyedül csak ez az üzenet. Az idő, a világ és a mi ellenállásunk töri szét ezt az üzenetet kinyilatkoztatott igazságokká és dogmákká. A mi állapotunk osztja fel az Igazságot igazságokká, e- zeknek a felosztásoknak a helye és köteléke a mi történelmünk. Nem értettem meg, hogy a Kegyelem nem valami ajándéktárgy. Senki sem ’fogadja el’ azt, sem én, sem senki más, minthogy senki sem ’kapja