A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

367

Szabó Ferenc

Maurice Clavel hite

André Frossard és Roger Garaudy u- tán most Maurice Clavel is leírta, hogy tíz évvel ezelőtt hogyan tért meg a kegyelem villámcsapására. (Ez az ő kifejezése: ’’Alors, ce fut la foudre.”) Mit hiszek? - ez a címe tavaly megjelent könyvének, amely a párizsi Gras- set kiadó Ce que je crois sorozatában olyan neves írók és gondolkodók (hívők és hitetlenek) ’’hitvallását” teszi közzé, mint például Francois Mauriac, André Maurois, Jean Rostand, Jacques Duclos.

Clavel a dramaturg, újságíró, filozófus, közéleti személyiség tartozott ezzel a könyvvel a francia közönségnek, hiszen barátai és ismerősei, sőt a közvélemény is tudott pálfordulásáról. Clavelt nem nevelték vallásosnak, a legkönyörtelenebb ateizmus híve volt. A francia szellemi élet ’’laikus” szárnyát képviselte, szabados életet élt. Neurózisba fulladó, az öngyilkosság kísérletébe torkolló életútján, az érett férfikor delén érte a kegyelmi villámcsapás. Súlyos, öt évig tartó betegsége s a hatvannyolcas párizsi események szolgáltak alkalmul e megtérésnek, amely — Clavel szavaival — patetikus és patologikus egyszerre. Végeredményben maga sem tudja pontosan megjelölni azokat a mozzanatokat, amelyek a döntő lépésre késztették. Isten felülről nyúlt bele életébe: a kegyelem megragadta és hatalmába vette.

M

egrendítő, idegesítő, sokszor vitára ingerlő ez a vallomás hívőknek és nem-hívőknek egyaránt. Clavel a neofitákra jellemző hévvel támad minden eszmerendszert, meg akaija tisztítani a kinyilatkoztatott hitet minden filozófiától, sőt a vallás elemeitől is. (Hit és vallás megkülönböztetése főleg a mai protestáns teológiában gyakori,