A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
366 mert benne látják a tanzániai kereszténység afrikaivá gyökérezésének egyik lehetőségét. Nélküle pedig csak külföldről behozott, idegen vallás maradna, kultúrájában és életstílusában is távoli valami a tanzániai világtól. A környezethez való alkalmazkodásnak a püspök által képviselt módszerét nem minden tanzániai pap nézi jó szemmel. A szövetkezeti falvakhoz való lekötöttség nem lehet célja egy olyan egyháznak, ahol a fennálló paphiány következtében minden vidéki plébániának tulajdonképpen 25-30 kis falu tartozik a területéhez - ez az az érv, amelyet Msgr. Mwoleka módszerének ellenzői hangoztatnak. Ezt az ellenvetést a püspök azzal védi ki, hogy az ö módszere nem akar általános vagy kizárólagos jellegűvé válni, ugyanakkor azonban a lelkipásztorkodásnak olyan formáját képviseli, amelyre szüksége van a tanzániai egyháznak, ha eredményeket kíván felmutatni az egyszerű, vidéki afrikai keresztény közössémunkába indulás a szövetkezeti traktorral gekben. A tanzániai ujámák lelki gondozására vállalkozókat szereti a nyugati országok munkáspapjaihoz hasonlítani. Ha ezt a hasonlóságot nem is szabad eltúlozni, hiszen a primitív afrikai falvak gazdálkodói és a nyugati világ egyháztól elidegenült munkásai nem sokban hasonlítanak egymásra, annyi azért érvényes marad az összehasonlításból, hogy mindkettőt sajátos lelkipásztori módszerekkel kell megközelíteni ahhoz, hogy igazán magáénak érezze a kereszténységet. A püspök terveit legjobban az európai hithirdetők értették meg. A fehér a- tyák maguk is több helyen telepedtek le ilyen szövetkezeti falvakban, az amerikai Maryknoll nővérek és a francia de Foucauld nővérek is kísérleteznek a szövetkezetifalvak lelki gondozásával. Több más afrikai országban dolgozó hithirdető a helyszínen tanulmányozza a vidéki lelkipásztorkodásnak ezt az új módszerét, amelyet sok tekintetben már most ígéretesnek találnak és benne látják az afrikai vidéki lelki gondozás jövőjét.
