A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
364 azután folytatja útját a saját kunyhója felé. A vele beszélőkön látszik, hogy meg- lönböztetett tisztelettel szólnak hozzá, pedig külsejében nem különbözik a többi gazdálkodótól. Csak alaposabb szemrevé- tel után vehető észre munkás kezének gyűrűs ujján az ébenfából faragott, ele- fántcsont-berakásos püspökgyűrű. Gazdálkodónk ugyanis Msgr. Christopher Mwoleka, a tanzániai Nyabihanga püspöke. Palotája semmiben sem különbözik a falucska többi kunyhójától: sárból tapasztott oldalfalain szalmakötegekböl van a tető. Nyabihanga járási székhely Tanzánia északnyugati sarkában. Rwanda és Burundi határai nem esnek messze tőle. A falu olyan, mint sok más vidéki tanzániai település: ledöngölt földút két oldalán az egyszerű kunyhók. Legdíszesebb épülete Msgr. Mwoleka a szövetkezeti bolté és a pártházé. Nyerere elnök afrikai egység-pártjáé, amely nem-marxista alapelveken nyugvó szocialista párt és egyetlen pártja az országnak. A falucska maga szövetkezeti falu, ahol a gazdálkodók a közös földeket művelik. A legközelebbi városka egy napi autó- útnyira fekszik tőle, de elszigeteltsége ellenére is virágzó kis település, mert magaslati a fekvése - ez Tanzániában annyit jelent, hogy mindig van elég csapadéka, sohasem fenyegeti szárazság. A püspök 1927-ben született a Viktória-tó menti ugandai határon. A mai Tanzániát akkor Tanganyikának hívták és kilenc évvel a főpap születése e- lőtt még német gyarmat volt. Az első világháború végén lett angol mandátum a- latt álló területté. Msgr. Mwoleka négy gyermekes család legidősebb fia s bár születési helye és környéke nagyrészt kereszténynek volt mondható, a család maga nem volt keresztény. Tizennégy éves korában kér észt elkedett meg, apja, akit tanzániai szokás szerint mwezé -nek (az öreg) szólítottak, csak 1964-ben, fia pap- pászentelése után két évvel lett kereszténnyé. A későbbi püspök állami iskolába járt és hivatalnoki pályára készült. A közoktatásügyi minisztériumban kapott szerény kis állást. 1954-ben egy ottani hivatalnoktársával együtt megválik állásától és mindketten papneveldébe kérik felvételüket. Huszonhétéves ekkor. 1962- ben szentelték, hazája akkor nyerte el állami önállóságát. Az akkor tanulmányait befejezett szeminaristát elöljárói egy évre Angliába küldik tanulmányútra. Onnan visszatérve pár hónapig egy kis-szeminárium tanára, majd plébánossá nevezik
