A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
37 vagy liberális hírnévnek örvend tudományos berkekben. Csak a két végletnek nem volt képviselője közöttük: a reakciós, elvakult konzer- vatizmusnak és a nyakló nélküli radikális reformereknek. A kiáltvány tételeit három csoportba oszthatjuk. Az első (1-5) azolc- /J kai a divatos gondolati struktúrákkal foglalkozik, amelyek elfogadása veszélyes lehet az egyház számára. Ilyen például az az álláspont, mely szerint tapasztalati vagy tudományos megállapítások csak azok lehetnek, amelyeket érzékszervi megtapasztalások vagy a matematikai logika igazolnak. Ebben az elgondolásban az erkölcsi vagy vallási állítások csak jelképes kifejezési formák, amelyekből csak az azokat vallók szubjektív beállítottságára következtethetünk. Isten ennek a felfogásnak távlatában pusztán az ember félelmének és vágyainak kivetítése. Jézus alakja is, mint emberi ideál, a kor kulturális igényei szerint színeződik el — mint azt a "Godspell" vagy a "Jesus Christ Superstar" Krisztusában láthatjuk. Minden vallás egy cél felé vezet, vagy legalábbis egyfajta emberi aspirációk kifejezője. Közöttük nyugodtan válogathatunk ízlésünknek vagy személyes életstílusunknak megfelelően. Jól szituált keresztény családok sarjai ma a legdivatosabb indiai guru vagy tibeti láma követői lesznek s vallási elkötelezettségei két olyan lelkiismeretfurdalás nélkül cserélik, mint tavalyi autóikat. Ennek az első tévedés-csoportnak ellenében a kiáltvány azt hangsúlyozza, hogy minden kornak, a mienknek is, divatos nézetei átmeneti jellegűek és a keresztény üzenet fényénél kell átvizsgálnunk őket. Huszadik századunk eszméi nem szükségképpen, legalábbis nem minden tekintetben állnak megelőző korok eszméi felett, és főképp: nem irányadók az evangéliumok értelmezését illetően. Jézus, ahogy az evangéliumok történeti tanulmányozásában áll elénk, valóságos a- lakja történelmünknek s tanításának világánál ítéletet mondhatunk korunk eszméi és ideáljai felett. A vallások között igazi és súlyos különbségek állnak fenn. Minthogy itt az igazságról van szó, vallásunk megválasztása csak felelősséggel telített cselekmény lehet, nem egyszerűen "ízlés" vagy pillanatnyi hangulat következménye. második csoportban négy olyan tévedést tárgyal a kiáltvány, amelyek az üdvösséggel és vallásossággal kapcsolatosak és a kereszténységet mint merőben emberi vállalkozást szeretnék újrainterpretálni, mellőzve transzcendens vonatkozásait. - Ezek a tévedések az üdvösséget az ember "kiteljesülésére" korlátozzák, "erkölcsös" az előttük, ami egyedi eredetiségünkkel összhangban van, ami ahhoz segít, hogy "hűek maradjunk önmagunkhoz". A "rossz" egyszerűen emberi képességeink kifejtése terén szenvedett vereségünk. A "vallásosság" is
