A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
egyéni kiteljesülésünk céljait szolgálja és az emberibb közösség kialakításában van szerepe. — Javíthatatlanálmodozókmindenhagyomány- tól és szervezeti megkötöttségtől szeretnék felszabadítani nemcsak az egyházat, de a családot is és a társadalmi életet. A hatvanas évek végén néhány "földalatti" egyházi közösség a hippi kommunák életstílusát utánozta nagy igyekezettel. A kiáltvány ezek ellenében Isten elsőbbségét hangoztatja. Az üdvösségünket egyedül Benne találhatjuk meg. A "rossz" Isten meg- bántása s az emberi természet radikálisan olyan, hogy megváltásra van szüksége. A "vallásosság" mindenekelőtt emberi válasz az Isten valóságának felismerésére. Abból az igényünkből származik, amely azŐmegismerésére, szeretetére, imádásáraösztönöz. Azegyháznak, mint minden emberi társulásnak, intézményes korlátokra van szüksége, hogy káoszba ne fulladjon, ami lehetetlenné tenné az igazi szabadságot. A hagyományok pedig stabilizációs erejük miatt kellenek. Az egyház szociális felelősségével és a keresztény remény termé• f~f szelével foglalkozik a kiáltvány négy utolsó tétele. Az ezekre vonatkozó tévedések könnyen a szekuláris történelem átmeneti jellegű szférájához láncolhatják az egyházat. Az Egyházak Világtanácsához közelálló körök előtt népszerű az a jelszó, hogy az egyház feladatain nem kell túlsókat törnünk a fejünket, adva vannak azok környező világunk igényeiben. Eza felfogás azonban odáig fajulhat, hogy az egyházminden új ideológiának zsákmányául eshet. Eszközzé válhat számtalan, egymásnak ellentmondó program megvalósításához. Egyesek arra használnák, hogy amerikanizálja a világot} mások, hogy a törvény és rend mozgalmába álljon be vagy forradalmi csoportok felforgató tevékenységét segítse. A Bibliát mindiga szerint kellene újramagyaráznunk, hogy melyik eszme szolgálatába akarjuk bevonni az egyházat. Ezáltal teljesen lehetetlenné válnék, hogy társadalmi vagy politikai kérdésekben független állást foglaljon el, vagy hogy rámutasson az üdvösség felé vezető útra, amely túl esik mindazon, amit földi hatalmak adhatnak nekünk vagy elvehetnek tőlünk. Az egyház feladatait — a hartfordi teológusok szerint — egyedül az szabhatja meg, amit az egyház, mint Istennek a világgal kapcsolatos akaratát ismer fel. A kiáltvány azonban az ellenkező véglettől is óv ja a keresztényeket. A vallásosságnak attól az individualista és "magánzó" fajtájától, mely az egyházat attóla közösségi felelősségétől fosztaná meg, amely a társadalmi és politi kai élet keresztény szellemű befolyásolására serkenti. Helytelenül értelmezné az egyház földöntúli, transzcendens jellegét, aki azt gondolná, hogy Isten felé csak akkor közelíthetünk, ha misztikus interiori fásba burkoltan visszavonulunk a világtól. Isten
