A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
345 Kezedbe illek. Uram. Azért készítettél, hogy általam irányítsd testvéreimet. Semmivel sem vagyok több náluk, sőt a legegyszerűbbek közé tartozom. Te mégis kiválasztottál. Először — bevallom — nem szívesen mozdultam kezed érintésére. Nehézkes voltam és nyikorogtam. De Te nem törődtél ezzel, húztál, amikor céljaid úgy kívánták. Köszönöm. Most hallgasd meg kérésemet: Ne engedd, hogy gőgös legyek. Olajozz és i- gazíts is, hogy jól működjek. — Kezedbe így ajánlom magamat. Sík és unalmas vagyok. Uram. Mint egy sivatag. És értéktelen, vékony vas. És mozdulatlan: csak a gyár mindent rázó gyenge remegése reszkettet. Alkatrésztársaim sem tetszenek: olyan mások, mint én. A széleimbe illesztett csavarok élősdiek. Lemez-rokonaimmal csak keskeny felületen érintkezem. Annyira-amennyire... Keserű vagyok. Társtalan és céltalan. Mellettem mennek a nagy mozgások, és én maradok változatlanul. Uram, add hogy érezzem: én is érték vagyok valamiképpen. Vállaljam létem áldozatát. És szeressem társaimat! Kicsiny vagyok. De örülök. Azt gondolom: a hatalmasok, akik mellett törpeként lapulok, szintén csak alkatrészek az egész szolgálatában. Hogy ki a fontosabb? Ők, az óriások, vagy mi, a parányok? Nem tudom. De azt tudom, hogy kellek neked a te művedben. Boldogságom: kicsinek lenni, sok testvérrel rokonságban összetartani a szerkezeteket. Kérésem: mindig lehessek az, aki most vagyok. Ne hagyd, hogy hosszúra nyújtsanak: drótként elveszteném magamat a nagyság látszatáért. Ne engedd, hogy lazuljak, szívesen fogjam össze a rámbízottakat. Ne essünk szét! Együtt dolgozzunk Neked! Semmi sem állandó bennem, úgy érzem. Kiszámíthatatlan á- ramlások mennek végig rajtam. Néha órákig csendben hagynak, aztán görcsösen hullámzanak testemben. Kívülről változatlannak látszom, de belül minden mozog. Furcsa természetet adtál nekem, Uram. Nagy bajt is csináltam már. Egy munkást halálra ráztam. Tehettem róla? — Ha igen, bocsáss meg! És ne dobj ki! Vezesd gondolataimat hasznos irányba, és szigeteld el indulataimat a külvilágtól. Hogy ne ártsak, csak jót tegyek! Arra is vigyázz, hogy túl ne melegedjek. Nem akarok égni, sem tüzet okozni. Egyébként elfogadok mindent, bármilyen feszültséget és áramerősséget, a- mit Te bocsátasz belém. Uram, tudatlan analfabéta vagyok. Valami í- rás van rajtam, de nem tudom elolvasni. Odatettek egy rettenetesen nagy, lila fénnyel elárasztott, zúgó motor mellé. Van, aki rám se néz, fütyörészve megy tovább. De aki rám pillant, elkomolyodik. Uram, add, hogy ne kopjon le rólam a festék, mindig élénk színekkel világítsanak betűim. És, hogy helyemről le ne essek. Legyek minden élő számára a lelkiismeret. Vigyázzak rájuk! figyelmeztető tábla vezeték szegecs vaslemez fogantyú
