A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
344 Ma láttam a kis elsőáldozókat, az ártatlanokat, a tiszta jókat és arra kértem az Urat: ha egyszer eljön az utolsó óra, tisztuljak meg a nagy Találkozóra, s ha a menny befogad, legyek olyan, mint voltam réges-régen: boldog gyermek liliommal szívében, akit Jézus szeret, hogy jöttömet énekszóval fogadja a fehérruhás angyalok csapatja, a mennyei sereg. Rózsadombi Mária Gépek és alkatrészek imái Isten ott van mindenütt, nem lehet Öt elűzni. A személyek és a dolgok pedig az Ö követei tudattalanul is. Még a ránk zuhanó szikla, a halál angyala, és maga a Sátán is... Ö küldi a technikát: a gépeket és alkatrészeket is nekünk. Ismerjük föl bennük testvéreinket. Hiszen egy anyagból vagyunk. Sorsunk összekapcsolódik. És, ha jól a szemükbe nézünk, emberi vonásokat fedezünk fel bennük: hiba és céltalanság, összekapcsolódás és szétválás, munka és megváltatlanság. Ezért tudunk velük és közöttük imádkozni. Fiatal és friss vagyok. Uram. Remekül forog, finoman gördül bennem a tengely. Sokáig fogom bírni, azt hiszem. Aztán öregedni fogok, kopni, és kiszárad az olaj belőlem. Ez még messze van, Uram. Arra kérlek: most örülhessek, vidám legyek és tevékeny, — de lássam és fogadjam el teljes sorsomat: anyagom pusztulását is. És ennek ellenére higgyem: ö- rök életre alakíthatsz át engem. Idegesen érzékenynek gyártottál. Uram. Legkisebb hatásra is meglendül a karom. Vigyáznak rám embereid, mert tudják, hogy könnyen fáradok és könnyen tönkremegyek. Sokszor bántott az, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek: határozott, biztosan mozgó, egyszerű, rős... Akit használni lehet! Aki produkál valamit. Most is elfog néha ez az érzés. De egyre inkább érzem, és értesd meg egyre jobban velem, Uram, hogy nekem is megvan a helyem a Te nagy műhelyedben. mérőműszer csapágy