A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
339 a jövő-menő emberek. A „világgal való pajtáskodás , a "minden szabad", "minden lehet" könnyelműsége, mely szüntelen irigységet kelt. "Ha ennek van, vagy lehet, vagy szabad, nekem miért kell lemondani, tartózkodni?" 2/ Rendszerint az sem igazi öröm, amit a világ fiai örömnek neveznek. A mulatságok, szórakozások ezernyi fajtája, amit a hirdetések kínálnak. A zajos zeneszó, dínom-dánom, bugyborékoló kacagás, evészet- ivászat, tánc, mozi, színház, opera — hogy csak a finomabbakat említsem. Nos, hát ezek önmagukban nem megvetendő dolgok, hiszen maga az Ur Jézus is elment a lakodalomba, sőt még a bort is megszaporította, amikor elfogyott... De ha valaki ezekben keresi a hiányzó örömet, úgy jár, mint aki a fájdalmat csak csillapítja mindenféle szerekkel és pirulákkal, de a fájás gyökerét el nem távolítja. Hát akkor mi az igazi belső öröm? — Röviden: amit a világ meg nem adhat. Amit egyedül csak Ö adhat, minden öröm szerzője és forrása, az emberi szív alkotója. De csak annak adja, aki magát egészen és fenntartás nélkül meri magát Neki átadni. És ezt az örömet senki és semmi el nem veheti tőlünk. Még a szenvedés sem. Mint szent Lőrinc, mikor tüzes rostélyra tették: "Most már megfordíthatnál, mert ez az oldalam eléggé megsült" — még ott sem vesztette el belső örömét, sőt még humor-érzékét sem. Tegyük fel, hogy két meghívót kapok ugyanazon estére. Az e- gyik gála-bálra, a másik misével egybekötött lelki megújulásra szól. Hogy ki melyiket választja, egyúttal azt is elárulja: ki hol és miben keresi és véli megtalálni az örömet. Az egyház nagy ünnepeinek liturgiája tele van az öröm hangoztatásával. Aki résztvevőn ezeken nem érzi azt az örömet, melyet a világ nam adhat, biztos lehet, hogy belül valami baj van. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a humortalan, ö- rökké szomorú, elégedetlen, panaszkodó és nyugtalan keresztény vagy lelki beteg, vagy még nem keresztény. (Szeder Mihály) Chilla Rajmund Szentbejzed- templomtalan magyarok nah szentmise olvasmányainak egészen magyar és egészen modern a csengése: mintha nem is Pál apostol írná üzenetét az efezusi híveknek, hanem István király mondaná intésül kora magyar népének és hirdetné meg korunk magyarjainak is.
