A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

321

mára és önállósulási törekvéseik az amerikai kormányt is nyugtalanították. A Szentszék és főként az amerikai püspöki kar akkor legtekintélyesebb tagjának, James Gibbons bíboros, baltimorei érseknek higgadtsága lassanelsimította az ellentéteket, bár a küzdelem hevében sok német katolikus hagyta ott egyházát. Nagyobb méretű szakadása lengyel katolikusok sorában állt be; egy Hodur nevű papjukat egyházi felsőbbsége iránt tanúsított engedetlensége miatt kiközösítették; erre az ókatolikus püspökké szenteltette magát és számos lengyel híve követte új egyházába. A keleteurópai görög szertartásé katolikusokból szintén tekintélyes csoport szakadt el Rómától az Egyesült Államokban azért, mert egyes rövidlátó egyházfők a latin rítust akarták rájuk kényszeríteni.

A katolikus iskolarendszer továbbfejlesztése mellett a papképzés szélvonalának emelése is ebbe az időbe esik. Az 1357-ben alapított lőveni, a két évvel későbbi római amerikai kollégiumok ezekben az esztefidőkben fejlődnek naggyá. — Az első apostoli delegátust is ebben az időben nevezi ki Róma (1893) az Egyesült Államok területére, bár az amerikai püspökök nagy többsége eredetileg ezt nem kívánta. — Az amerikai katolicizmus önállósulásának jele volt az az egyházi elítélés is, amely "amerikanizmus" néven marasztalt el bizonyos tévtano- kat(1899,1907). Mai ismereteink alapján azt mondhatjuk, hogy az "a- merikanizmus" nevén elítélt tévtanokösszességét, mint tanrendszert, szinte senki sem hirdette; az elmarasztalás igazi oka az Európában kialakuló modernizmussal szemben.érzett félelem volt.

a nagykorává érett katolicizmus (1908-)

Az amerikai katolicizmus nagykorúságának külső jele X. Piusz pápa 1908-as apostoli konstitúciója volt. Ez az intézkedés kivette az amerikai katolicizmust a Hitterjesztés Római Kongregációjának hatásköréből és a Kúria irányítása alá helyezte, mint a nagy európai államok katolikusait. Az egyházközségi keretekben, iskolaügyben, karitatív tevékenységben példásan szervezett amerikai katolicizmus ezt mindenképpen meg is érdemelte.

Ha az 1926-os chicagói eukarisztikus kongresszus az egész világ előtt felcsillantotta is megnövekedett jelentőségüket, magukra az amerikai katolikusokra csalódásként hatott az 1928-as elnökválasztás kimentele, ahol a demokraták jelöltje (AlSmith) azért nem kerülhetett be a Fehér Házba, mert katolikus volt.

A huszadik században a világegyház missziós munkájában is észrevehető jelentőségük. Milliókat juttatnak évenként a hitterjesztés ügyének (már 1919-ben elérték az évi százezer dolláros összeget, ami eléggé messze esik első hivatalosan bejegyzett missziós adó-