A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
3*7 tény azon fáradozott, hogy a hindu vallási elemeket építse bele a kereszténységbe. Hindu "szentember" módjára, lanttal kezében járta a vidéket, de hinduk és keresztények egyaránt hitehagyót láttak benne és intrikáik révén politikai agitátorként tüntették fel az angol hatóságok előtt, akik ezen a címen börtönbe is vetették, ott halt meg 1907-ben. Ma benne látják egy új hitterjesztési módszer előfutárát. Ennek lényege, hogy a hithírdető a hinduizmus alapos tanulmányozása után teljesen alkalmazkodik az indiai életmódhoz. Vagy vándortanítóként járja a vidéket, vagy letelepedve "ashram"-ot, amolyan lelki elmélyülésre szánt vendégházat szervez, ahol tanítványai hallgatják és ahová hosszabb-rövidebb időre bárki érdeklődő betérhet. Ennek a módszernek első alkalmazója az 1957-ben elhunyt lyoni abbé, Jules Monchanin volt. A francia bencés, Henri le Saux, szintén ezt a hittérítő formát választotta. Igazi megértésre az egyház részéről tulajdonképpen csak a második vatikáni zsinat után számíthattak; ott hangsúlyozták először "hivatalosan" a kereszténység idegen kultúrákba való-begyökereztetésének fontosságát. 1968 óta egy angol bencés, Beda Griffith, az "ashram" térítő módszerét közelebb hozza a hagyományos monasztikus eszmékhez és nem egyedül, hanem többe dm agával, szerzetes testvéréi vei él az indiai környezetbe beolvadva abban az ashramban, amelynek egykor Monchanin abbé volt megalapítója. Az indiai hithírdetők is, a bennszülött klérus is világosan látják, hogy a régi kereteket és bevált intézményeket kár lenne az új térítési módszerek iránti lelkesedésben feláldozni. De annak is tudatában vannak, hogy nagyobb képzelőerőre, új utak keresésére is szükségük van, ha igazán indiaivá akarják tenni a kereszténységet. A huszadik század második felében az indiai püspökkari konferencia is elsődleges feladatának véli, hogy ne nyugati "behozatali cikknek" tekintsék többé Indiában a kereszténységet. Több helyen állítottak fel olyan központokat, amelyek feladata, hogy az egyház indiai kultúrába való belegyökerezésének kérdését tanulmányozzák. Első gondjuk a liturgikus szövegek klasszikus szépségű élő nyelvekre fordítása, a hindu jelképeknek, rítusoknak beépítése a liturgiába. Ki tudja, talán egyszer a hinduizmus szent szövegeiből is használhatnak valamit... Monchanin abbé ‘indiai az indiaiakkal*
