A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
5“ — Látta valamikor? — kérdi a pap. — Látta hát. Csakelfeledte, illetőleg a tudatalatti világába szorult. De én kiszedtem belőle. Valamikor, még az ura életében, egyszer magában volt a házban. Háttal volt sz ajtónak ahogy tett-vett s amint megfordult, ott állt az ajtóban egy öregcsavargó-féle alak. Any- nyira megijedt, hogy a tálat is kiejtette a kezéből. Mire felocsúdott, a csavargó el is tűnt. — Dehát miért látta az ágyban? — Ez egy kombináció. Mikor még fiatal anya volt, a szomszédban összeesett egy öreg koldus. A szomszédok összefutottak, megsajnálták, egy dikóra fektették és orvosért küldtek. Mikor Anna asz- szony odaért, már ott feküdt az ágyon. Mozdulatlanul, szemeit meresztve. Mivel most is a szomszédoktól jött haza, a két kép összejött. — No és van remény, hogy ebből kigyógyul? — így a pap. — Lehet, ha idegei rendbejönnek. Vitaminkúrára fogtam. Tudod, a falusi táplálkozás igen egyoldalú. Ebben az öregasszonyban szinte vészes vitaminhiányokat találtam. Sokszor ez az oka az ideg- gyöngeségeknek. Majd meglátjuk! Ahogy múlt az idő, Anna asszonynak sem álmai, sem látomásai nem támadtak többé. fVarga László r?z a szürkeségbe süllyedt város valamikor ne- |_5 kém sokkal többet mondott Európáról, mint akár a mostani Genf, ahol az a sok hivatal meg ékszeres bolt pöffeszkedik. Pázmány városa valamikor a Magyar Athén nevet viselte és ma már igen sok magyar azt sem tudja, merre van, pedig nem messze esikPozsonytól. A középkorban sem nagyon emlegették, mert csak akkor lett híres, amikor három darabra szakadt az ország és egy óriás ott teremtett a pusztuló nemzetnek szellemi végvárat. Hadd mondjam el, minek láttam, amikor az első világháború után majdnem két évig benne laktam. A főutcán volt a magyar jezsuiták újoncháza. Amikor a múlt
