A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

310

Erre a lánya bátorságot kapott. Odament az ajtóhoz, megzörgette: Hé! Gyüjjék ki kend a más házábul! Hallja? — Aztán fülét az ajtóhoz tapasztotta, de nem vélt hallani semmi neszt. A többiek nyugodtan várták a fejleményeket. Csak Anna asszony reszketett Julis karjában, mint a nyárfalevél.

Most a lány kinyitotta az ajtót és újra bekiáltott. De semmi e- redmény. A pap is odalépett és elővette a zseblámpáját. .. Benyitottak a szobába is. A lány már vitte a lámpát is. Sehol senki. Erre valamennyien bementek.

— Biztos az ágy alábújt — suttogta az özvegy. Lánya az ágy a- lá néz. Sehol senki. Nézik az ablakot. Belülről van bezárva. No meg tele is volt muskátlival. Ott ugyan ki nem mehetett.

— 0, anyám, már megint rosszat álmodott! - kiáltja a lánya.

— Nem álmodtam én, hiszen le se feküdtem még.. a szomszédiul gyüttem haza. Megesküdnék még a Bibliára is, hogy ott feküdt az ágyon.

A pap esze máris váltott. Látta, hogy ez "hallucináció" volt. Egy magányos, ideges, félénk idős asszony látott valamit, ami nincs. Ismert ilyen eseteket lelkipásztori tapasztalatából.

— Nyugodjon meg, lelkem, — mondja az özvegynek, ez csak hallucináció volt.

— Jaj Istenkém, hát ez meg miféle szörnyű betegség lehet? — riadt meg a lánya.

— No, nem is olyan szörnyűséges. De ideges embereknél előfordul. Nem halálos. - tréfált a pap - Majd beszélek holnap a doktor úrral, az majd jobban megmagyarázza és talán tud segíteni ie a mamán — nyugtatja meg őket a pap.

A lány ott maradt éjszakára anyjával.

— Jaj, Főúr, mielőtt menne, szentelje meg a házamat, meg i- mádkozzék, hogy vissza ne gyüjjön.

A pap, hogy megnyugtassa, imát mondott, megáldotta a házat és hazaballagott.

P

ár nap múlva találkozott a doktorral, aki azóta már kivizsgálta az esetet.

— Nos, doktorkám, hogy van a "lelki beteged"?

— Megnyugodott. De ez még nem biztosíték arra, hogy újra nem lesznek látomásai.

— Azt én is tudom, hogy emberek látnak olyant, ami nincs, hallanak beszédet, hangokat, ami nincs. De hogy láthat valakit, akit soha életében nem látott, egy idegent? — kérdi a pap.

— Dehogynem látta — mondja az orvos.