A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
3°3 Palágyi Natália Slachta Margit-A 2. világháború és azután BudapestostromátmegelőzőutolsóhetekbenSlachtaMargit "szétszórta" a testvéreket. Családjaikhoz küldte a fiatalabbakat, s egy-egy kisebb házba vagy lakásba a többieket. Ő maga a Thököly-út és a régi Stefánia-út sarkán emelkedő anyaházban maradt az oda befogadott menekítettekkel. A nagyszámú zsidó-származású menekített között két kibombázott dolgozó-leányotthon lakói is befogadást nyertek. A túlzsúfolt anyaházba többször behatoltak a nyilasok, de Margit testvér a svéd kö vets égi és a vatikáni védelemre hivatkozva meg tudta menteni az ottlakókat. Egy alkalommal sokakat elhurcoltak. Margit testvér felment a német parancsnokságra. Az Úristen kegyelmével úgy tudta kérését képviselni, hogy az elfogottakat hazaengedték. Az utolsó hetekben az üldözés és a harc is olyan méreteket öltött, hogy a misézni jövő lelkészt az utcán golyó érte és az anyaházban segítségére siető testvérek nem tudták életét megmenteni. Ma is ott van eltemetve jeltelen sírban, az anyaház kis előkertjében. Egyik reggelen egy meggyilkolt zsidó házaspár és gyermekük holtteste volt a ház közelében egy padra csúfságul odaültetve. Azután volt olyan helyzet is, hogy a várost körülkerítő orosz katonák az anyaház ablakából lőtték a Stefánia úton szembeniévé Szociális Képző ablakaiból tüzelő német osztagot. E sorok írója több társával a várbeli Úri-utcából átment a zugligeti Steffanits villába, hogy a karácsonyestét vagy két tucat szétszórt testvérrel együtt ünnepelje. Azon az éjszakán orosz uralom alá kerültek. A környező házak asszonyai, leányai nagy számmal futottak oda menedéket keresve. Paula testvér mindenkit tárt karral fogadott, mindenkinek fekete fátylat adott, és attól kezdve — éjjel vagy nappal — ha az őrtálló, családjával szintén odamenekített, Vildt Tibor, szobrász azt kiáltotta: "orosz!" — mind Paula testvér
