A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

303

hat nappal később elvégezte elsőgyónását és 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén vette magához először az Urat, aki után annyira vágyódott. Boldogan írta Amabilia Felicchinek: "Vé^re, végre! Enyém az Isten és én az Övé vagyok! Magamba fogadtam Ot!" — Majdnem 31 éves volt ekkor. Most már lelkileg megerősödve fogadhatta a rázúduló bajokat. New Yorkban két iskolát is alapított, de egyik sem hozott sikert. Ki bízta volna gyermekét egy katolikussá lett asszonyra?

V

égre is Baltimore-ba költözött, ahol a St. Mary’s College elnöke, William Dubourg atya bátorítására iskolát alapított. A Paca Street-en megnyílt iskola kis mustármagja volt a később naggyá fejlődött katolikus iskolarendszernek az Egyesült Államokban. Ez volt az első plébániai iskola. — Három éve volt még csak, hogy megtért atyái hitéhez, de ezt a három évet jól felhasználta a lelki életben való haladásra. Naponta hallgatott szentmisét, amilyen gyakran csak lehetett, szentáldozáshoz járult (akkor még nem volt általános a napi áldozás). Egyre jobban úgy érezte, hogy teljesen Istennek kell szentelnie magát.

Hasonló gondolkodású leányokból kis közösség gyűlt köréje (a Philadelphia-i Cecilia O’Conway volt első tagja a közösségnek), egy jótevő adománya lehetővé tette első rendházuk felépítését a Baltimo- re-hoz közeli Emmitsburg-ban, 1809 március 25-én John Carroll érsek előtt letette szerzetesi fogadalmait. Kezdettől fogva "Sisters of Charity of St. Joseph" lett akis közösség neve, Szent József Akadémia az iskolájuké. Ma csak az Egyesült Államok területén hétezer a nővérek száma s Kanadában, Bolíviában, Portorikóban, Japánban, Taiwan és Bermuda szigetén meg Olaszországban vezetnek iskolákat, árvaházakat, kórházakat.

Megvolt hát végre a kis közösség, de a megpróbáltatások nem maradtak el ezután sem. Először meghalt két legkedvesebb sógornője, Harriet és Cecilia Seton. Azután két leányát temette. Anna Mária egészsége akkor tört meg, amikor udvarlója mást vett el feleségül, akis Rebecca pedig apjának beteges fizikumát örökölte. Fiai nem sokat törődtek anyjukkal, még halálakor sem voltak mellette. Isten sohasem hagyta elfelejtenie, hogy az anyaság felelősségét is Tőle kapta; a szerzet ügyes-bajos dolgai mellett családi gondok is terhelték. Utolsó éveiben testben törékeny és beteges volt, de kortársai tanúsága szerint mindig megnyerő modorú és szeretettel teli. Érthető, hogy a sok munka és gond egyre gyengítették. 1821 január 4-én halt meg. Utolsó szavai ezek voltak a nővérekhez: "Legyetek mindig az Egyháznak hű gyermekei".