A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
agg Mtei ás 311L1KÍ Magja ry Csilla új barátnőm: SZENT ERZSE'BET-ANNA A templomnak, ahová járok, van egy apró keresztelő-kápolnája, a kápolná- nakpedigkét színesüveg ablaka. Az egyikről a Kis Virág, Lisieux Szentje, Terézke mosolyog ránk. Ót mindenki ismeri, hiszen a rózsaesőt hullató szentet századunk első Szentévében, 1925-ben emelte oltárra XI. Piusz pápa. A másik ablakról is csodálatosan bájos mosollyal néz le ránk egy szelíd arcú, sötétkék ruhás, fehér főkötős szerzetesnő. Terézkének a kereszt mellett rózsacsokor van kezében. A másik ablak asszonya is feszületet tart. Lisieux kis Szentjének feje felett ott a glória is, de a kékruhás apácát még a szentek glóriája nélkül ábrázolta az ablakokat tervező művész. Ha az ablak szeptember 14-e után készült volna, 1975-ben, századunk harmadik szentévében, akkor már oda is felkerülhetett volna a szentséget jelentő dicsfény. Mert 1975. szeptember 14-én, aSzentKeresztfelmagasztalásánaknapján, a Szentatya, VI. Pál pápa oltárra emelte az észak-amerikai földrész első szentjét, aki a "nőkévében" igazán az Év Asszonya lett. Elizabeth-Ann Bayley Seton nevét beírták a szentek könyvébe. Azon a gyönyörű, napfényes vasárnapon az Egyesült Államok minden katolikus templomában róla beszéltek. Róla, akit én magamban csak a "Bizalom Szentjének" nevezek. Plébánosunk szentbeszédében röviden ismertette új szentünk életét. Már akkor megragadott a mondat: ".. . teljesen Istenre bízta magát..." Azóta három életrajzot is olvastam Mother Setonról és mindegyik életrajzíró többször említi határtalanbizalmát Isten iránt. Talán azért érzem magam annyira közel hozzá, mert hányszor felborulhatott volna az én életem is, hanem bíztam volna mindig és mindenkörülmények között Istenben. Kétszáz- egy évvel születése, és 154 évvel halála után úgy érzem ma: olyan barátnőt kaptem benne a Mennyben, aki mindig készen lesz közben
