A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

— Fiú az Atyjáról, — megfogja kezünket, és egyre mélyebben vezessen Országodba Magán keresztül. Szíve kegyelmi sugarával Fiad belénkdobogja szereteted, mely Országod létének titka. Akik szeretnek Téged, tudják, hogy a Föld napi eledele a Te szereteted.

Béky Gellért

HMllKíDCS

JAPÁN MÓDRA

"Ezt az elmélkedési gyűjteményt Nagaszakiban, meg oda-, azaz visszautazásalatt írtam vonaton. Igaz, csak írásba kellett foglalnom, ami már rég bennem élt."

^gy asszonynak meghalt a férje. Az asszony jóval fölül volt már a • hetvenen. Vagyis abban a korban, amikor már nem volna szabad meglepetésnek lennie a halálnak. Mégis annyira beleháborodott szí- ve-lelke férjének elvesztésébe, hogy magára Istenre is megharagudott a csapás miatt.

Egyszer aztán — épp nyár volt és az özvegyasszony a hegyekben volt üdülni - hallott egy vasárnapi prédikációt. A szentbeszéd szent Pált kommentálta keresetlen szavakkal: "Legyetek mindig derűsek. Szüntelenül imádkozzatok. Adjatok hálát mindenért. Mert Isten ezt kívánja tőletek" (1. Tessz. 5,16-18). Hogy, hogy nem: az asz- szonyka új erőre kapott. Kibékült férje halálával, Istennel, sőt önma- « ff gával is.

mire tanít a rozsa? A búcsúzás érzékeny volt.

Jött a levelezés kora. A nénike akkor már átlépte a nyolcvanadik évét. Ám a levelekben örömmel újságolta, hogy most a plébánia szakácsnéját helyettesíti, máskor meg a telefonnál ül az irodában, majd a Mária-légióban tevékenykedik, és így tovább. Az öröm, az imádság, a hála megtették a magukét. Fölfedezte élete értelmét: nyolcvanéves korában is lehet még hasznos az

ember. Érdemes élni.

Egyszer ezt írta: "Egyedül vagyok, — t. i. a lakásban; különben sincs már rokona — de nem érzem magam elhagyatva. Állandóan imádkozom. Isten velem van". — Máskor meg egy levelezőlapot hoz a postás: az én nyolcvanéves bécsi "girl-friendem" írta. A lapon rózsafaág köré ez volt németül írva: "Ne bosszankodj, hogy a