A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
297 rózsafán tövisek is vannak. Inkább annak örülj, hogy ilyen tüskeágon rózsák nyílnak". Már lassan kilencven felé közeledik a jó özvegyasszony, áldja meg az Isten! Most már nemigen segít a fiataloknak, írni is csak nagy kínnal tud lassan sorvadó, bénuló ujjai miatt. De szívében béke és ö- röm lakik. A levelezőlap mondása (egyébként arab közmondás) az ő eddigi életét jelképezi. Először a töviseken botránkozott; a tövisekért is a sorsot, sőt magát Istent vádolta. Ma már hálás örömmel gondol arra, milyen csodálatos is, hogy a tövises ágakon is olyan gyönyörű rózsákat fakaszt a természet... töviseketnem szükséges tanulmányozni. Nem okos dolog csak a tüskéken mérgelődni és miattuk még a rózsát is elfelejteni. Az meg még furcsább eljárásra vallana, ha a rózsát okolnánk a tövisekért. Pedig hány ilyen ember van a világon, az Egyházban, a szerzetesrendekben. A csak kritizálok, a mindig akadékoskodók, a sohasem megelégedettek, az örökké nehézségeket szimatoló, mindent sötéten látók. Akik, ha a természet csodáiról, Isten szerető gondviseléséről hallanak, rögtön a háborúkat, a szenvedést, saját apró-cseprő bajukat vetik közbe: igaz, igaz, de hát akkor miért beteg az én gyermekem; miért tűri az Isten, hogy engem félreismerjenek, stb, stb. Mutathatod az ilyennek a tavasz legszebb virágait, ő azonnal az ősz korhadt leveleit tartja eléd. Hiába mutatsz a rózsára, ő egyre csak a tövisekre hivatkozik. Eleinte csak csodálkozik, bosszankodik rajtuk, majd meg (ha nem vigyáz) vádolni kezdi a virágot. S a vége az, hogy gyűlölni fogja a rózsát. Már akkor se kell neki, ha ingyen adnák. Kitart a tövisei mellett. Nem veszi észre, hogy a tövisek már régen az ő szívében, szemében burjánoznak. Lehet az a világ, felebarát, jóbarát, az egyház, saját szerzetesközössége, a maga családja, sőt maga a jó Isten, már csak vádolni, okolni tudja. Még jó, ha nem gyűlöli. .. Nincs kínosabb, szánalmasabb élet az ilyennél: a tövisek társaságában élni és meghalni akarni; nem akarni látni a virágot, nem akarni tudni, hallani többé a rózsákról a tövisek miatt... Mm2.m akarjukezzel azt mondani, hogy egyszerűen le kell tagadni a WW tüskét a rózsafáról. Nem a komolytalanságot prédikáljuk, nem a problémák kendőzgetését, sem a nehézségektől való megfutamodást ajánlgatjuk. Tudjuk, hogy a velünkszületett optimizmus még nem jelenti a probléma megoldását. Igenis, látjuk a töviseket. Fájnak a tüskék, sajog a szív a sok kínzó kérdés égető tüzében. De éppen ezért kell szemünket nyitva tartani a rózsák meglátására. Nem a tövisről kell a rózsát megítélni. Ellenkezőleg: a rózsát szagolgatva, csodál
