A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

Afrikának. Nem egy ország minden átmenet nélkül csöppent törzsi rendszeréből a "nemzetté levés" bonyolult folyamatába. Nem is megy ez az átmenet mindenütt súrlódás nélkül. Bőven akad példa olyan afrikai országokra, ahol a törzsek közül az erősebbek, a nagyobb lélek- számmal rendelkezők a nagyobb befolyást kívánják biztosítani maguknak az állam életére, egyszerűen elnyomva a gyengébbeket. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a törzseknek, amelyek érdekeiket tekintve egymással ellentétben álltak, rendszerint akadt "önzetlen" pártfogójuk is a volt gyarmati államok sorából és mindegyikük bőséges fegyverszállítmánnyal látta el saját védencét - nem csodálkozhatunk sokat az e- gyes államokon belül egymást öldöklő feketék látványán.

Ha valaki azon csodálkozik, hogy az afrikai bennszülöttben a rossz emlékek mellett sokszor erős gyűlölet is él a fehér ember iránt, az gondolja csak meg, hogyan érezne ő olyan fajták irányában, melyek képviselői részéről azt hallhatná, hogy neki semmi kultúrája nincs, hogy értelmi képessége minimális - Vagy hogy valójában majom, amelyik nemrég mászott le a fák ágai közül. A fehér ember ezt tartotta és éreztette is az afrikaiakkal. Minden tekintetben alacsonyabb rendű emberként kezelték őket, legjobb esetben valami mégértő a- tyáskodást éreztetve velük. Nos, kétségtelen, hogy szegényebbek a fehéreknél, hogy gazdaságilag, technika terén elmaradottabbak. De emberi méltóságuknak manapság tudatában vannak és — tetszik vagy nem tetszik — addig ezen a földrészen nem lesz béke, amíg az utolsó gyarmati függések is meg nem szűnnek.

Pia manapság sok afrikaiban leginkább az angolokkal szemben él ellenszenv, annak Rodéziaaz oka. A rodéziai kormány egyoldalú függetlenségi nyilatkozata óta Anglia úgy tesz, mintha bele kellene törődnie abba, hogy semmit sem tehet többé az ottani feketék érdekében. A bennszülöttek mindenesetre azt gyanítják, hogy Anglia valójában nem is tekinti szívügyének a bennszülött lakosság érdekét. Mintha a maroknyi ottani fehér ember (akik nagy része angol származású) jövője jobban foglalkoztatná, mint a fekete millióké. — Tavaly a rodéziai püspöki kar erős hangon tiltakozott a kormány részéről a bennszülöttekre nehezedő elnyomás ellen. Angliában az "igazságosság és béke" komité széles körökben terjesztett jelentést adott ki a rodéziai helyzetről és "sarló és kalapács közé szorult" emberekről írt. La- mont püspök, a komité elnöke, bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az elnyomás az ottani bennszülötteket ellenállhatatlanul a kommunizmus karjaiba sodorja. A rodéziai helyzet különösen alkalmas arra, hogy a feketék az erőszakhoz folyamodjanak és így lehetetlenné tegyék a