A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
s66 békés kibontakozást. Lehet azon csodálkozni, hogy a fekete fiatalság ilyen körülmények között a legkülönfélébb árnyalatú marxista és maoista ideológiák lelkes híve? Főként, ha ezeknek az eszméknek csak számukra kedvező vonásait ismerik (az elnyomottak felszabadítása) és nincs gyakorlati tapasztalatuk egy uralmon lévő kommunizmust illetően. Nem vehetjük rossz néven tőlük, ha felületességükben csak azt veszik észre, hogy a kommunizmus pártolja felszabadulási törekvéseiket, a nyugati kormányokmegkisujjukat sem mozdítjákérdeküktevékenykednek, csak közömbös szemlélőként kárörvendően és tétlenül nézik az afrikaiak küzdelmét problémáikkal. A feketék azt vetik ezzel kapcsolatban a nyugati kereszténység szemére, hogy országaikkeresztény közvéleményét nem is kísérlik meg felvilágosítani az igazi afrikai problémákról s így elmulasztják annak lehetőségét, hogy kormányaikra nyomást gyakoroljanak az afrikai problémák helyes megoldása érdekében. I 3él-Afrika a másik ok arra, hogy a feketék az angolokra nehezteljenek. Az ottani kormány ugyan azt hangoztatja, hogy náluk csak a fajokegészséges szétválasztásáról, elkülönítéséről van szó, nem elnyomásukról. A dél-afrikai feketéknek az a benyomásuk, hogy Anglia itt is kereskedelmi és gazdasági érdekeivel törődik és nem az őslakosság jogaival. A dél-afrikai egyházak közül nem egy bátran felemelte szavát az ottani feketéket nap-mint-nap érő megaláztatások és igazságtalanságok ellen. Példás magatartásuk azonban csak pusztába kiáltó szó marad, mert nincs visszhang rájuk a nyugati egyházakból. Azok a meggyőződés nélkül elhangzott kijelentések, a- melyek olykor nyugati főpapok ajkáról elhangzanak a faji elnyomás és megkülönböztetés ellen, nem elegendők ahhoz, hogy a bennszülöttek áldatlan helyzetén segítsenek. A keresztényeknek nemcsak szenegáli asszony
