A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
27 ismertem meg, úgy föl volt ékesítve a menyasszonyi díszben, tündöklő kimonóban. Egy bömbölő kisgyerek fogta a kezét, nyilván a rokonság egyik csemetéje... Elgondolkoztam, lám, az egyszerűek, az alázatosak készek bemenni az Isten országába, de a világ nem mindig engedi őket. Eszembe jutott az első japán vértanú a 16. századból. Mai nyelven nevezve az is szolgálólány volt egy nemes házában. Keresztény volt, de ura megtiltotta neki, hogy templomba menjen. Mikor ő a tilalom ellenére is elment, hazajövet kardjával levágta a fejét. Tehette, mert úr volt és katona. Az akkori Japánban az ilyeneknek teljhatalmuk volt szolgáik teste és lelke fölött.., soV Lehetett úgy két éve, hogy egy meglett korú asszony akart velem beszélni. Kósienből jött, Oszaka mellől, egy jó óra innen vonaton. Elmondta, hogy egyik lánya már férjnél van, katolikus. Férje is az. A- zoknál az egész család katolikus már. Kjótóban laknak, a régi császárvárosban. A leánya férjének öccse papnak készül, már a teológia vége felé jár tanulmányaiban. Van még egy lánya, az meg a közeli trappista apácáknál van, jelöltként. Mindjárt kapcsoltam. Kisült, hogy ezt a lányát ismerem. En ugyanis rends zere sen ki - járok a trappistákhoz s nem egyszer ez az újonc szokott elém jönni a ház autójával. A rendház ugyanis elég messze van az állomástól s a kései órákban, amikor én megyek, már nincs autóbuszjárat. — A nénikétől aztán azt is megtudtam, mennyire aggódtak trappista lányukért férjével együtt. Egyre várták, hogy majdcsak hazajön, beleún abba a nem neki való életbe. De várhatták, nem jött. Sőt nagyon is jól érezte magát ott. Ma már nem várják többé. Ellenkezőleg, inkább félnek, ha netalán hazajönne vagy elküldenék. Arra gondolnak, jó lenne követni gyermekeiket a hit útján. Ura nemigen tud otthonról kimozdulni az üzletből, de ő, az anyjuk, kész idáig is eljönni katekizmusra. Jött is épületeKjótó - Aranytemplom Ott laknak a régi császárvárosban