A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

3S

sen. Valamelyes katekizmust már tanult ott, Kósienben. így aztán egy jó félév múlva tudattam vele, hogy megkeresztelném, ha ő is óhajtja. Megijedt: szabadkozott, hogy még alig tud valamit, úgy érzi, nincs még eléggé felkészülve erre a lépésre. Épp jött a karácsony. Egy évnél alább én se szoktam adni a keresztségi előkészületnél, de itt kivételes esetről volt szó: gyerekei katolikusok, szeminarista rokon, szerzetes leány és őszinte vágyódás a kegyelem után. Végre belement. Karácsony ünnepén kereszteltem meg a trappisták szép nagy kápolnájában lánya és a nővérek nagy örömére. Férje is ott volt a keresztelésen meg az ünnepi nagymisén. S a jó Hiranó néni azóta is jár szorgalmasan minden héten a messzi Kósienbőlkatekizmusra. Az idén meg is bérmálták. Jövőre meg papszentelés lesz, ha igaz. így hát csak az ura van még hátra. Reméljük, az is be fog érkezni előbb -utóbb az üdvösség kikötőjébe.

21J Sok példát tudnék mondani arra, milyen áldozatra is képesek e- zek az emberek, hogy a hit kegyelmét elnyerjék. Vegyük például az Ogami szánt. Fönt, a Rokkó hegy tetején lakik férjével. Az egyik köbei banknak van ott üdülője, annak viselik gondját: főznek, takarítanak a vendégekre. Vasárnap nem mozdulhat el a házból a vendégek miatt. Szerdán azonban minden áldott héten jelen volt a katekizmusórán, pedig nemcsak időbe, hanem pénzbe is került (autóbusz, fogaskerekű). Fiatalkorában az asszony Mandzsúriában járt a japán megszállás idején és szemtanú ja volt, hogyan ölték ott halomra az ártatlan kínaiakat. Egyetlen lányuk Tokióban tanult a nővéreknél, ott is keresztelték, meg. Ogami szán még a hétfői szentírásmagyará- zatokra is lejön a hegyről, ha teheti.

33/A Jamagucsi szán is utazik majd egy órát, ha nem többet, hogy itt lehessen a katekizmuson. Finom, művésziélek, amolyan "naturaliter christiana"(természeténél fogva keresztény) típusú asszony. Sokat betegeskedett és betegségét egy vérbeli kereszténynek is dicsőségére váló türelemmel viselte. Nyáron elment a hegyekbe, onnan kaptam tőle üdvözlőlapot. Mikor a kórházban feküdt, onnan is írt. Olyan keresetlen, egyszerű, emberies melegség van ezekben a sorokban, hogy a többieknek is felolvastam, akik vele együtt jártak katekizmusra. Részemről nem lenne akadálya a keresztségnek, de mert nem férfiről van szó s amellett elég messziről jár ide, nem akarom forszírozni a dolgot. Mondják, hogy Japánban néhány millióra tehető a- zoknak a száma, akik már többé-kevésbé hozzánk tartoznak: lélekben keresztények, de valami oknál fogva (személyi, társadalmi, lélektani) nem lehet őket megkeresztelni. (folytatjuk)