A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

358

Az angelus elmagyarázta, hogyan kell megállni néhány pillanatra akis imazsámoly előtt, hogyan kell "isten jelenlétébe helyezkedni", hogyan térdethajtani és hogyan kell az előző este előkészített elmélkedés i anyaggal foglalkozni.

Elelmélkedett előttük hangosan. Anyagát három pontra osztotta és kereste az okokat, amiért azt az evangéliumi szöveget el kell fogadni, meg kell szeretni, a szívbe és értelembe kell zárni, és végül, az utolsó negyedórában, a "kollokviumban", hogyan kell Istenhez emelkedni és jóföltételeket tenni.

Elmagyarázta, hogy az embernek működtetnie kell minden lelki tehetségét: a fantáziáját, hogy azzal megrögzítse az elmélkedő az anyagot; az értelmet, hogy azzal boncolja és mélyére jusson; az érzelmeket, hogy szeretet gyűljön a szívben, és főképpen az akaratot, hogy az a megvalósításra induljon.

Az angelus ugyan nem sok fantáziát és érzést árult el, de annál több értelmet és akaratot, ami idegenül hatott Rezsőre.

Megpróbált így, előírás szerint elmélkedni.

Eleinte csak félórát kellett imában tölteniük. Nem kellett szüntelenül térdelni. Az első negyedórát térdenállva töltötték ki, aztán tíz percre fölálltak és az utolsó öt percben térdeltek le ismét.

Hát ez is nehéz volt. Rezső eddig jobbára csak a szóbeli imát gyakorolta és most, hogy elmélkedni kellett, inkább csak a képzelete dolgozott és az érzelmei. De ez is jó volt; értelmi kételyei és nehézségei nem adódtak, szíve pedig felmelegedett lassan, akár a Miatyánk szövegét vette végig, akár a "tanítványok meghívásáról" gondolkodott.

10

^"Msőnek Sáros Dezső dőlt ki. Nem találta megfelelőnek az étkezést C/ és szeretett volna cukrot szopogatni. Aztán gyengélkedett. Lemaradt a sétákról és állandó hőemelkedése volt. Egy hét alatt elkészült. Rövid huza-vona után hazautazott.

Az új csoport alig vette észre. Még nem érezték az összetartozásnak azt a szellemi közösségből fakadó erejét, mely csak később lett tulajdonuk. Pusztán emberi rokonszenv táplálása pedig egyrészt az idő rövidsége, másrészt már az első percekben megsejtett, ösztönös tiltakozás a pusztán emberi kapcsolatok ellen, akadályozta az ilyen közeledést.

Ez a hét úgy rohant el mellettük, mint a vonatok, ahogy átvágtattak az ország minden irányából, hogy családtagokká tegyék őket. Az új környezet, a szüntelenül változó, soha nem ismert és nem tapasztalt dolgok gyors egymásutánja elfeledtette velük, hogy honnan