A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

hitoktatásban. Akik pedig a Társaság anyaházában kaptak menedéket, azokat Margit testvér személyesen bátorította az óvóhelyen, mialatt a bombák közelükben csaptak be: "Nincs okunk félni. Hiszen semmi sem történik a mennyei Atya tudta nélkül. S ha eltalálnak minket, akkor azt mondhatjuk: te, kedves bomba, melyet az én szerető mennyei Atyám küld nekem, hogy így jussak el Őhozzá a mennyországba!" (folytatj uk)

Cser László

8

Ö

z ismerkedésen hamarosan túlestek. Délután még ketten érkeztek. Egy váci szeminarista búzavirág talárban és egy idős pap, aki már közelebb volt az ötvenhez, mint a negyvenhez.

A fürdés után csoportonként, egy-egy másodéves novíciussal sétára mentek. Föl a Jánoshegyre.

Szép volt az augusztusi hegyoldal. Kirándulók százai közt haladtak el, egyre följebb, kevésbé járt utakon. Somot szedtek és fölmentek a kilátóra. Szép volt innen Buda és Pest, a Duna kék szalagja és a hidak finom ívei. Rezső szívesebben felejtkezett a tájba, mint a társalgásba. A fiúk mind ismeretlen jövő előtt álltak és azelőtt soha nem látták egymást.

"Ha kint maradok — gondolta el Rezső — vajon hányán lettek volna belől ükbarátaim, ha úgy véletlenül, valahol összetalálkozunk?" Nem tudott felelni.

Csak mikor Alaghy Zoltán melléje lépett és szelíden, szinte részvéttel mondta ki c'saknem ugyanazt, amit ő, értette meg, hogy mások is gondolnak erre.

— Milyen különös, — kezdte Zoltán — hogy Jézustársaságában nem választja az ember a barátait, hanem úgy kapja őket.

Rezső bólintott, de nem felelt.

Ű. lekéi jónál

r de ke sen telt az idő. Az angelusnak gondja volt rá, hogy ne unat- O kozzanak. Reggel korán keltek, szentmise után takarítottak, aztán sétáltak, teniszeztek, fürödtek... Különösen a kirándulónapok tetszettek. Bebarangolták a kis- és nagy Hárshegyet, a Hármashatár hegyet.

Egy reggel aztán oktatást kaptak: elmélkedésből.