A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
250 Kilátástalan helyzetemben fordulok hozzád, Uram En csak olyan tudok lenni, amilyen vagyok, magamon nem tudok változtatni. Magamat nem tehetem vissza arra a polcra, amelyre Te szántál. Csak úgy kerülhetek a helyemre megint, ha valaki megszán, kézbevesz, visszavisz. .. Adj, Uram, halló fület az embereknek, hogy csikorgásomból megértsék: én is szenvedek. Hideg józanságomban én már tudom, hogy ennek így nem lehet jó vége. .. Ültess a szívekbe szánalmat, ha nem is irántam, legalább önmaguk iránt, hogy el ne pusztítsuk egymást... Cser László Isten karjaiban... Solynár atya Ne félj, fönnakadt szemhéjjadat majd halál-hírére lecsukják arra hivatott kezek, majd gondjukba veszik kihűlt tested is, — csukott szemed már úgysem hasznos itt s odébb, ahová léptél, már máskép nyitott a szem: hited fénye világít arra, az vezet s ahová érsz az új látás fényében, ott, odahaza már vár, hogy magához öleljen az élő, bo/dog, Örök Szeretet. Szabad vagy, bús élet rabja, utolsó állomásodon betegség láncaiba fűzött fogoly, szabad vagy már kíntól, kétségtől, még a reménytől is, hogy talán fölgyógyulsz, - holt testvérünk, az egészségeseknél is szabadabb, — nem köt már idő, tér, múlt, még magadhoz sem kötheted már magad, — merev lábaid, csüngő karod felett szárnyak nőttek s míg koporsóba tették néma testedet, e szárnyakon szállsz tovább: hited és hűséged az Istenhez vezet. Karjaiban mostmár úgy piheghetsz, úgy pihenhetsz, mint születésed előtt egykor, édesanyád szerető, szép szíve alatt. Pihenj, engedd el és bízd Istenre magad.
