A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
249 Ezt lassan mindegyik természetesnek tartja, hiszen a legtöbb esetben én gondolkodom helyettük. Most már én szabom meg az életük ritmusát: mikor pihenhetnek, hogyan dolgozhatnak, mikor lehetnek családi körben. Megérttettem velük, hogy jólétemtől függ az ő megélhetésük is, és ők szépen elfogadják ma már azt is, hogy egy géphiba elegendő ok egy ember halálára. Következetességemmel gyűrtem le őket, mert én mindig egyformán dolgozom, amire ők képtelenek. Sokáig sikerült elhitetnem velük, hogy szolgájuk vagyok, de most már fölösleges alakoskodnom, nyíltan hordhatom a koronát. A kényelem, a sebesség, a gondolkodás-mentesség, az érzelem nélküli logika érdekében mindent nekem adtak... De ez az én aggodalmam is egyben, Uram! Rendben van, fölébük kerekedtem, de tudom, hogy csak zsarnokuk lehetek, mert van bennük valami, ami belőlem teljesen hiányzik. Ez a többlet, ez lehet az én vesztem: a Lélek... / így aztán állandó rettegésben élhetek, mint minden zsarnok: Mikor lázadnak fel ellenem? Lesz-e annyi eszük, hogy ne mindenestül pusztítsanak el, hanem csak megnyirbálják hatalmamat? Lázadások idején nem szokás gondolkodni. .. Mentségem is van, Uram! Te is tudod nagyon jól, hogy az emberek szeretnek rabszolgák lenni. Régebben a háziállataik, uralkodóik, az időjárás rabjai voltak. Találtak maguknak modern zsarnokot is: napfolt-tevékenységet, idegrendszert, pénzt, italt, drogokat és örömöket, társadalmi körülményeket, szokásokat és tradíciókat. .. Vedd figyelembe, hogy nem én vagyok az egyetlen rabszolgatartó! Nem azért mondom, de ennek egy kicsit te is oka vagy. .. Te, aki patikamérlegen ügyelsz arra, hogy senki ne kapjon egyformán Lelkedből, (így lesz mindegyik egyedi darab.) jószívedben mindig elszámítod magad. Nem látod, hogy túl erős adagokat osztogatsz? Nem tudnak vele élni!
