A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

vőlegény protestáns fiú. Ott dolgozik a kórházban az is. A dispenzá- cióval nem lesz baj. A fiú, mint mondta, még örül is neki, hogy katolikus felesége lesz.

39/ Elsőnek egy cselédlány jött hozzám, mikor Kábába helyeztek. Betévedt az egyik katolikus könyvesboltba és onnan irányították a mi templomunkba. Sikokuba való, mint mesélte, a négy nagy japán sziget legkisebbikére. Bár azért ez a sziget is majd húszezer négyzet- kilométerre terjed ki. Kiderült, hogy a családban, ahol a háztartási munkát végzi, katolikus is van: az asszony meg van keresztelve. Az is bátorította, menjen csak nyugodtan katekizmusra. Kapott minden héten egy félnap kimenőt (!), akkor jött el, délután. Nagyon rendes lánynak ismertem meg az év folyamán. Egyszer, úgy fél év múlva körülbelül, így szól: magam is csodálkozom, mennyire megváltoztam, mióta idejárok. Mintha más szemmel nézném a világot, az embereket, az eseményeket, mint eddig. Erkölcsileg isazon veszem észre magam, hogy nem úgy ítélek, mint eddig. Egyre világosabb lesz előttem, mi a jó és mi a rossz. Azon bámulok, hogy nem láttam ezt így eddig is. — Jól esett hallgatni ezt a beismerést. Nem egy hitjelölt tapasztalja magán ezt a változást a keresztségre való készület alatt. Isten kegyelme dolgozik a lélekben. — Volt azonban egy bánata: az asszonya, az úrnő, bár katolikus, mintő maga is hangoztatja, nem jár templomba. — Hát aztán miért nem? — Azt mondta, folytatta Kazue szán (ez volt a neve), hogy férje se örül neki, ha templomba jár, s no meg az a páter, aki őt keresztelte, már nincs Japánban. Visszament Franciaországba. így nincs már kapcsolata a parókiához... Hát ez is furcsa gondolkozás! Mintha bizony a páter miatt kellene az embernek templomba járni s nem Istenért. Ennek se lehet valami tiszta fogalma a keresztény vallásról. Sőt az a benyomásom, hogy ennek az előkelő asszonyságnak a cselédlánya közelebb van a Krisztus szelleméhez, mint a nagyságosasszony. Valószínűen nem sok katekizmust tanult a keresztség előtt. Egy a sok közül, akiket kellő előkészület nélkül kereszteltek meg. — Nisioka Kazue szán ennek ellenére nem részesült a keresztség kegyelmében. Szülei ugyanis hazahívták Sikokuba. Férjhezadták lányukat egy ottani fiúhoz. A lány szülőhazájában nem volt még akkor missziós állomás, így akármennyire is sajnáltam, le kellett mondani a keresztelésről. A fő ok mégis a házasság lett: lányoknál, főleg vidéken, falun, nem nagy a szabadság, ha egyszer férjhez mentek, vallás tekintetében. Mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól, szépen megmagyaráztam neki, hogyan s mint lehet ott is hitét megőrizni. S ki tudja, hátha megadatik majd valamikor a várva-várt kegyelem, hogy katolikus lehessen. Esküvőjéről küldött egy-két színes fényképet. Alig