A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
Ne kérdezd, merre visz az út, a válasz biztonságot úgyse nyújt. Nem tudja senki, hová érkezel. Magadból indulj egyszer el!... De addig is, míg egyszer minden végetér, magadhoz hűséges legyél. — Arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába. .. Arra jöttem én a világra, hogy belehaljak abba, hogy éltem a világba’. . . (Adamis Anna) Megszülettünkhirtelen, egyikünk se kérte, Kérve-kérünk, szép jelen, meg ne büntess érte! Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra' Szép olajfalomb alatt várhassunk halálra. (Devecsery Gábor) Élek, s hogy meddig, nem tudom. Meghalok, bár nem akarom. Megyek s egész utam titok. Csoda hogy jókedvű vagy ok. (Magister Martinus) Nem ér engem veszedelem. Magamat is elültetem. Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág. (József Attila) Elszállnak az évek s még mindig itt vagyok. Elindulnék, — nem tudok. Dúdoljuk a vándoréneket: Nem akarok élni úgy, ahogy élek. Néha rámtalálnak fáradt emberek, Hallgatják a vándoréneket: Nem akarok élni úgy, ahogy élek. (Bródy János) Nincsen más vigasz, kis barátom, csak az, hogy mindig szerethetsz. . . Szép virágod mind letépik, házad falát is ledönthetik, te még mindig szerethetsz. . . Nincs más igaz a nagyvilágon, hidd el nékem, kis barátom, csak az, hogy mindig szerethetsz. (Tolcsvay László) A láthatatlan álmok fókuszán, a térbe görbült fényen át, Uj dimenziókba rendezem lelkem alvó ritmusát. A szenvedélytől mentes optikát a Végtelenre állítom, Eltűnő parányi pont csupán a visszaváró csillagom. Túl, túl a határokon, hol az idő végetér, valaki vár. Tudom, vár! Valaki vár! Valaki vár! (Bródy János) Mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk. . . Hogy tiszta szívvel szerethessünk s boldogok legyünk. . . Hogy mégse dobjuk el hitünket, hogyha szenvedünk.. . Hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogyha fáj. . . Hogy tiszta legyen még a szívünk, s játsszunk még tovább. (Adamis Anna) (Rózsadombi Mária) Béky Gellért Misszió-illúziók nélkül 26/legkülönösebb esetem azonban azzal az angolul beszélő, sírós ^ hölggyel volt, aki Ciprusból szökött vissza ura mellől ide Kó- béba. Hamar kiderült, miszerint ő is, férje is színtiszta japán. Két gyerekük itt tanul Kóbéban, az úgynevezett Canadian Academy-ben
