A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

(nemzetközi iskola, egész hippigyülekezet). A férfi az UNESCO békét csináló, ciprusi csoportjába van beosztva. Felesége is vele volt. A gyerekeket azért hagyták Japánban, hogy jól megtanuljanak angolul (a- mire szükségük lesz későbbi munkájukhoz) és el ne felejtsék a japánt.

Nos, az említett hölgy, ki tudja hányadszor már, összeveszett férjével és faképnél hagyva őt, visszajött Japánba. Itt azonban elkezdte marni a lelkiismerete. Első útja hozzánk vezetett (mint annyi nemkeresztény japáné ilyen és hasonló esetekben). Kért, tanítsam kicsit a keresztény vallás igazságaira. Közben angol kurzusra járt és a közeli nagy, nemzetközi katolikus kórházban vállalt munkát. Lassan lecsillapodott. De félt. Urának félév múlva haza kellett volna jönnie szabadságra. Bíztattam, irogassonneki, próbálja engesztelni. Irt is, de válasz nem jött.

Végre megtörtént, amitől rettegett: férje hazajött. Kértem, hadd beszélhessek én is vele. El is jöttek kettesben. Férje igen komoly, felelősségtudóemberbenyomását tette rám. Mindjárt ki is pakolt: már háromszor megbocsájtott ennek a nőszemélynek, többet én se várhatok tőle. Válni akar. Megkíséreltem lelkére beszélni: tegyen mégegy próbát. Hiszen feles égé is megbánta már, amit tett, nem reménytelen az ügy. Mogorván ment el tőlem a nemzetközi béke munká- lója, aki saját családjában nem volt képes a békét fenntartani.

Feleségének többször is tettem már célzást olyan irányban, mi lenne, ha vállalna újabb gyereket (még elég fiatal volt hozzá), ez talán szorosabbra fűzné laza kapcsolatukat. Szomorúan rázta a fejét. Nem lehet. A békegárda valamennyi női tagja önként vagy nyomásra sterilizáltatta magát...

A férfi szabadsága letelt. Nem Ciprusba ment ezúttal, hanem Jeruzsálembe. Ott nagyobb szükség volt akkor a béke fenntartására. Felesége is vele ment. Jeruzsálemből írta, hogy tovább folytatta a katekizmust. Jó másfél év múlva aztán hallom a hírt: Isakawáné egy ottani pátertől felvette a keresztséget. Lám, milyenek Isten útjai! Ciprusi szökevényből jeruzsálemi tanítványa lett Krisztusnak a kicsikét megtévedt japán asszony...

27-/A már előbb említett Yamagucsi kun (10V) keresztségén jelen volt jóbarátja, Hata kun is. Miközben az éjféli misére vártak, beültek egy csendes szobába és kényelmesen füstölögve beszélgettek. Hata abban is hasonlított barátjához, hogy hol jött, ho/meg eltűnt egy időre. A velünk való kapcsolata azonban sohasem szakadt meg egészen. Templomba a misére hűségesebben járt, mint katekizmusra. Újabban azonban rászánta magát a komoly tanulásra. De nem nagy sikerrel. Ha segítségre van szükség, azonnal és szívesen áll rendelkezésre. Va