A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

217

Igazi férfi, akitől egyetlen őszintén gondolkodó ember sem tagadhatja meg a nagyrabecsülést.

Vallásos táncdalok?

A

ki tud a sorok között olvasni, nagy meglepetéssel hallgathatja a i hazai tánczeneművek között azokat a számokat, amelyek burkoltan vagy kifejezetten olyan témákat feszegetnek, amelyek templomi szószékre, vagy lelkigyakorlatos házakba valók. Hogy csak egyet ragadjunk ki ezek köz ül: mi az életünk értelme? A kérdés is, az ezerféle válaszkínálat is naponta szerepel a könnyűzene műsorokban. Nem mondja senki, hogy egészen tudatos törekvés ez a műsorszerkesztők vagy a szövegírók részéről, de a tény akkor is örvendetes és gondolkodásra indít. Ebben a nem is olyan "könnyű" műfajban a se réginek, se újnak nem hívő tanácstalanság; a reménytelen lemondás; a kérdést elodázó nemtörődömség; a csak haszonra törekvő korlátoltság; a "még hívők" jövőtlen hűsége; a saját ürességétől megcsö- mörlött ember keresése is szót kap. A legbíztatőbbak talán azok a szövegek, amelyek a "már hívők" szeretetéről dalolnak, azokéról, akik ezt a lukszust már megengedhetik maguknak, mert az optikát a Végtelenre állították. .. De beszéljenek maguk a dalok. Az alábbiakban csak sláger-szövegeket idézünk, még akkor is, ha klasszikus költő neve áll a szöveg végén. íme, a csokor:

a kérdés

t

Valaki mondja meg, milyenaz élet, valaki mondja meg: miért ilyen?... Valaki mondja meg, kinek kell hinnem, kinek nem? Valaki mondja meg, ki hova érhet, milyen az íze az élet vizének: hogyan kell élni. . . miért vagyunk itt?.. . Anyám azt mondta: boldog légy! De a- nyám azt nem mondta, miért van a földön. Mondd, miért? (Adamis Anna) Egy boldogabb világról álmodom... Segíts rajtam, kérlek. Mondd el, miért élek!... En már nem tudom, hogy mit tegyek, félek, hogy így élni nem lehet... Segíts rajtam, kérlek! Mondd el, miért élek. . . (Brődy János)

a feleletek

Nem ad választ ma senki sem! El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így. El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít. El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra, el ne hidd, hogy nyílik még a "sárga rózsa"... Miért hagytuk, hogy így legyen? (Brődy János)