A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

210

hogy nemcsak tőkéből és politikából lehet megélni, hanem munkából is, tehát ebben a házban mindenki dolgozik. Az egyik szakács, a másikkertész, a harmadik lakatos, az atyák pedig apostoli téren működnek. Azonkívül egy világbankban folyószámlánk van, és ezt úgy hívják: isteni Gondviselés."

A kitűnő férfiú nem szólt semmit erre, azonban annál inkább szabadkozott, amikor egészen a kocsijához akartam kísérni. Ezt bizony nem udvariasságból tettem, csak látni kívántam, micsoda járművön közlekednek az új uraságok. Jó messze a háztól, a kertben állt a vadonatúj Chrysler gyártmány és olyan ragyogó volt, hogy majdnem vakultam tőle. Nyilván észrevette a nagyúr az enyhe gúnymosolyt arcomon s azért zavarában a vezető mellé ült, hogy hitvallást tegyen a demokrácia mellett, én meg éreztem, hogy a sorsunk meg van pecsételve.

a Manréza, férfi-leikigyakorlatosház

' Mibtfl élnek maguk ebben a házban ennyien?*

n

emsokára e szemle után, május 19-én három kocsin jött egy csoport rendőrtiszt, az élükön Szűcs Ernő, akit a többi nagy hódolattal "helyettes elvtárs"-nak címzett. Fogalmam sem volt, ki lehet a pirosképű, eléggé hízott alak és csak jóval később tudtam meg, hogy Péter Gábor helyettesével tárgyaltam azon a keserves pénteken. E- gyáltalán nem volt zsidó külseje, hiszen akadt nálunk magyarból vedlett kommunista, aki a moszkvai tan szerint iparkodott népünket boldogítani. Szűcs néhány év múlva vagy öngyilkos lett, vagy a saját legényei verték agyon, tehát a nyomorult nem fogta föl, mi lehet a sorsa olyan rendszerben, amelynek alapelve a kegyetlenség. Mellettem volt két rendtársam, hogy tanúi legyenek annak, ami következett. Szűcs kereken kimondta a hatóság döntését: házunkat az állam kisajátítja, tehát azt nyomban ki kell ürítenünk. Megkérdeztem tőle:

— Milyen törvény alapján teszik ezt, hiszen tudtommal jogál