A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
vő ember is látja abajt és a halált, de ezeken túl itt-ott, akármennyire kicsinek és erőtlennek is látszik, észreveszi, hogy a jó is hatalomra juthat és győzhet. Ezekben a "jelentéktelennek" látszó jelekben észreveszi a Lélek jelenlétét, amint az egyre jobban igyekszik kiterjedni és átjárni az egész világot... Ezek a kis, jelentéktelen jelek felébresztik benne a reményt és erőt adnak a hívő embernek, hogy tovább dolgozzon, mert a jel, a jövő javak foglalója, Isten Ígérete, hogy egy napon eltűnik a gonosz és végképp hatalomra jut a jó. Nem elég csak felismerni a Lelket és reménykedni. Azon kell fáradozni, hogy a Lélek kiáradjon a fent említett erények gyakorlása útján. A napokban találkoztam egyik kis hívünkkel, aki majdnem négy éves már. Lélekszakadva futott felém a nagy kérdéssel: "Hoztál csokit?" — "Nézzük meg — mondtam — a kocsiban." Erre megnyugodott és amint a cél felé sétáltunk, odaszólt megint: "Láttalak a templomban múlt vasárnap. Integettem is. Te miért nem integettél vissza?" Mit is válaszolhattam volna neki? A szertartás méltósága nem engedi. Zavaró lenne az ájtatoskodó híveknek. Templomban nem illik. Mindez nem lenne magyarázat neki. . . A kislány nagy örömmel üdvözölt és várta, hogy azonos nyíltsággal és önfeledtséggel intsek vissza, jelezve örömömet. Ez a mi feladatunk — a keresztények, a Lélek hordozóinak feladata. Áradjon belőlünk mások felé a szeretet; "integessünk", remélve, hogy visszhangra talál szeretetünk. Ha nem, akkor elszomorodunk, de nem esünk kétségbe, hanem újra-és-újra igyekezünk azon, hogy abelőlünkáradó Lélek — az O formája a mi szeretetünk — érintsen másokat... Addig a napig, amikor majd Isten terve eléri teljességét és a Lélek mindent áthat. Amen. Cser László FELNŐTTEK IMÁI a Melegforrás ■£álen vagyunk így, hogyha szélvihar csapdos hócsomót a csonttáfagyott útra — szélnek dőlve sietnénk, de visszatart a csúszós út, hótorlaszok, a mellbevágó hóvihar, — mégis, végre elértük házunk küszöbét, az ajtót benyomva lerázzuk a havat magunkról
