A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-04-01 / 4. szám

Nemrégiben került csak kezünkbe otthoni híradás egy tavaly ünnepelt évfordulóról. Épp a "nők évében" volt százhatvan esztendeje annak, hogy a magyar nőnevelés egyik úttörője, Veres Pálné, sz. Be- niczky Hermin, a Veszprém megyei Láziban megszületett ODAHAZA (1815), Váchartyánban bekövetkezett halálának (1895) meg TÖRTÉNT ugyancsak tavaly volt a nyolcvanadik éve. Egyetlen leánya neveltetésének gondja ébresztette fel benne küldetéstudatát. Kortársai közül sokan "megszállottnak" nevezték, mert azt hirdette, hogy a lányokat nemcsak zongorára, táncra meg főzésre kell tanítani, hanem középiskolai meg szakmai képzést is kellene adni nekik. Főleg az árvák, az elhagyott vagy magányos nők számára tartotta szükségesnek, hogy ne kerüljenek a kiszolgáltatottság állapotába, hanem a férfival egyenértékű munkával keressék meg kenyerüket. De Veres Pálnéban nemcsak eszmék és tervek születtek. Gyakorlati kivitelezésükhöz is megvolt benne a szervező képesség. Tudott gondolatainak híveket toborozni s 1867-ben huszonketted magával elhatározta egy "nőképző egyesület" és leányiskola létesítését. Élete végéig irányítója is maradt az így keletkezett Országos Nőképző Egyesületnek és a róla elnevezett tizenegy osztályos leányiskolának, a mai Veres Pálné leánygimnáziumnak. Közvetlen halála előtt még megérte, hogy az első nőhallgatókat felvették a pesti egyetemre. Az ilyen kimagasló e- gyéniségeket, korukat megelőző úttörőket szereti odahaza a rendszer a maga "előfutár jai ként" feltüntetni. Veres Pálnéról is unalomig hangoztatták, milyen "felvilágosult" szellem volt: nőképző tantervében kihangsúlyozta a természettudományok fontosságát és "fő helyre tette" a logikát, lélek-és neveléstant. — A teljes igazság kedvéért szeretnénk idézni naplójából egy mondatot (leánya, Rudnay Józsefné tette közzé): "Életem legfőbb feladata legyen gyermekem lelkét lehetőleg közel vinni a mennyeihez és felébreszteni benne az igazi vallásosságot". □

A székesfehérvári papi otthonban halt meg 83 éves korában, mint nyugdíjas tanár és volt esperes, Horváth Dénes. Kevesen tudják róla, hogy tengeren kapta hivatását. Elindult húszéves diákfejjel világot látni Amerikába, de hajója Európában kötött ki... A furcsa eseménynek az a magyarázata, hogy 1912-ben Cirbusz Géza egyetemi tanár társaságában arra az óriásha jóra szólt a jegye, amelyet Titanic névre kereszteltek. Mindketten szerencsésen élték át a jégheggyel való összeütközés következményeit. Tanúi voltak a hajón kitört fejetlenségnek, az aránylag hihetetlen gyorsasággal bekövetkező süllyedésnek, amely a hajó utasai és személyzete köréből 1517 embert sodort a hullámsírba. Cirbusz professzort is, Horváth Dénest is a Kárpátia vette a fedélzetére. Ezért nem tette lábát Ame