A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-04-01 / 4. szám
lóg sokat beszéltek "hamú alatt parázsló, kitörésre kész" ellentétekről; az amerikai McAfee-Brown különösen hevesen hangoztatta teóriáját, mely szerint a felszabadítást mindig megoszlás, vita, küzdelem és nyílt harc kíséri. A bejósolt és egyesektől várva-várt összecsapás azonban érthetetlenül elmaradt. Miért? 1975 nem 1968 Egész sereg tényező játszott ittközre. Elsősorban is 1975 nem 1968. Uppsala a párizsi események, a prágai tavasz, a berlini és varsói diákzavargások után, ezeknek mintegy hatásait érezve ült össze. Ma a világot kijózanították a gazdasági nehézségek, a minden vonalon túlfeszített igények, az extremizmus követelései — ma valahogy érezzük, hogy a megvalósítható lehetőségek határaihoz érkeztünk. Nairobi - a delegátusok bevonulása a bejósolt konfliktus valahogy elmaradt... Egy másik tényező kétségtelenül az érett önkritika volt a felszólalókban. Nemcsak azok részéről, akiknél ezt már megszoktuk (az amerikai vagy dél-afrikai delegátus oknál), hanem szinte az egész vonalon, latin-amerikai, afrikai és ázsiai delegátusok részéről is és így nem egyoldalú panaszok és tiltakozások hangzottak csak el, hanem az a meggyőződés erősödött a résztvevőkben, hogy igazságtalanság és önkény mindenütt adódik s ez a felismerés inkább egy közös terv kidolgozásához ad alapot, mint egyoldalú rekrimináciők u- nalmas ismétléséhez. Még a vasfüggöny mögötti kiküldöttek is azt a benyomást keltették, hogy hajlamosak a keresztény önkritikára. A svájci Dr. Jacques Rossel az indiai M. A. Thomas atomfegyverkezési versengést ellenző felszólalása után még a vasfüggöny mögötti keresztények vallási szabadságának korlátozását is
