A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-04-01 / 4. szám
íyo szóba hozta, ami természetesen azonnal az orosz ortodoxia képviselőinek tiltakozását váltotta ki (ez volt egyébként a konferencia egyetlen "meleg" pillanata) s a felbolygatott konferenciát egy közös amerikai és orosz javaslat menti meg: ez a javaslat a vasfüggöny mögötti ke- resztényekkérdését leveszi a konferencia napirendjéről és egy bizottság jogkörébe utalja, amely tanulmányozza majd a kérdést és jelentést ad be konklúzióiról a Tanács központi titkárságának. Az is elősegítette a konferencia békés lefolyását, hogy a kiküldöttek 80%-a "új"volt; először vettek részt ilyen konferencián és fel- fogásukinkább a "mindennapi" keresztények problémameglátását tükrözte, mint a titkárság genfi központjáét, amelyet az utóbbi években egyébként is "elitizmussal" vádoltak a tagegyházak. Erről a vádról nyíltan is beszéltek és aggodalmukat fejezték ki a felett, hogy a központ ilyen magatartása veszélyt is hordoz magában: elitizmusuk csak elidegenítheti a tagegyházakat. — Végül az sem kis mértékben járult hozzá a bejósolt összecsapás elmaradtához, hogy a kiküldöttek nagy része magán a konferencián is szeretett volna megtapasztalni valamit a keresztények egységéből s nem azt keresték, ami szétválaszt. sarkalatos pontok A konferencia anyagának érthetően nagy részét alkották a társadalmi erkölcstan nagy kérdései (emberi jogok, faji megkülönböztetés). Ezen a téren az a meggyőződés mutatkozott, hogy a tanács által képviselt társadalmi-etikai álláspontolcnak komoly teológiai megalapozására van égetően szükség. Ezekben az állásfoglalásokban u- gyanis sokszor kellő átgondolás nélkül történik hivatkozás az evangéliumra, Krisztus szenvedésére és a szenvedőkkel való azonosulására, megváltásművére, inkarnációjára és Isten országára. A kérdésekkel foglalkozó szakemberek előtt nem egészen világos még, milyen kritériumok mellett lehet komolyanaz evangéliumokra hivatkozni szo- ciáletikai álláspontok alátámasztásánál. Az különösképpen zavaróan hat ezen a téren, hogy egyes keresztény körök politikai kérdésekkel kapcsolatbanelfoglaltálláspontjuk kialakításánál nem veszik kellő komolysággal tekintetbe az engedékenység, a megbocsátás, "a másik orca odatartásának" kétségtelenül evangéliumi erényeit. Nem könnyű azt sem eldönteni, milyen határokig lehet az e- rőszakot még a törvényesség kereteibe szorítani. Visszás az is sokszor, hogy míg egyes poltikai tényezők jogtalan túlkapásait únos- untalan hangoztatják, mások felett szemet hunynak, még véletlenül sem pellengérezik ki őket — s ezt a ténykedést ráadásul az egyház prófétai küldetésével igazolják. Arra nem is gondolnak, hogy Jézus prófétai működésével korának szegényei sem értettek egyet s a ke
