A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

*7

merem. Azt is csak azért, mert megígértette velem az édesanyám, hogy mindennap elmondjam. S mivel az anyámat nagyon szerettem, el is mondtam. Akármilyen fáradt voltam is, az ő emlékére este, vagy éjjel, mielőtt nyugovóra tértem, elimádkoztam. Valahogy mindig úgy éreztem, ez az összekötő kapocs köztem és halott édesanyám között.

A jó doktorbácsi talán nem is gondolt rá, hogy ez az Üdvözlégy őt az ő Égi Édesanyjával is összekapcsolta. Ki tudja, talán ennek köszönhette azt is, hogy kétségbeesett öngyilkossági kísérlete nem sikerült. Életben maradt, még nálunk szépen meggyóntakórházlelkész- nek, visszatért falujába, jó pár évig élt még s szép, hívő lélekhez illő halállal távozott a földi életből.

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

A lőcsfalvi pap nagyban készült ahősök ünnepére. A vitézek szövetsége (az I. világháborúból hazakerültek szervezete) megkérte, hogy az idei hősök ünnepét a temetőben tartaná, tábori misével, mert a községnek is van 28 hősi halottja és most van a háború végének a tizedik évfordulója. A püspöktől már megjött az engedély a tábori misére. Ahogy készítgette az oltárkövet, az oltárterítőket, Berci bácsi, a harangozó, azt mondja:- Nem lesz abbul semmi. Mert esni fog az eső Hclbclk.llk jócskán. — Hát ezt meg

már honnan tudja; táncsak nem a Százéves Kalendáriumból vagy az Almos Könyvből?

— No, nem — mosolyog a harangozó. — Habakuk mondta.

— Kicsoda?!- Hát a Habakuk!

Persze a lőcsfalvi pap még nem tudta, ki az a Habakuk.

— Dehát ki a csuda az a Habakuk?

— Ja, hát a főúr még nem tudja. Hát a Komenda János bá\ De tán mán el is feledték az igazi nevét, mert mindenki csak Habakuk- nak szólítja...