A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-04-01 / 4. szám

azt, akivel kezet fog.

— Alaghy Zoltán.

— Ugye nem emlékszik rám?

— Nem — nézett csodálkozó szemmel Alaghy.

— Én emlékszem. Hetedikben. Füreden. A misék ministrán- sára és a tanári üdülőlovagjára ott a vizen, abban a bárkában, ahol labdázni szokott barátaival.

— Igazán? Én nem emlékszem rád.

— Önre! — javította ki Rezső és jelentőségteljes pillantással az "angyalra" nézett. — Itt ugyanis az a "szokás" — jól meghangsúlyozta a szót — hogy mindenki "önöz". Örök harag és magázás!

A fiúk fölnevettek. Rezső észre se vette, csak folytatta:

— Tehát Füred! Milyen szép lányok vannak Füreden!

Az angelus magas homlokán összefutottak a ráncok. Szigorú szemrehányással nézett Rezsőre:

— Ön természetesen csak ezt vette észre.

Rezső vállat vont és visszaült helyére. Még elkapta azt a mondatot, amit Rédey fülébe súgott kísérője:

— Te, én fogadok, hogy ez egy hétnél tovább nem bírja ki itt.

(folytat j uk )

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

M

int tudnivaló, faluhelyen — nemcsak Lőcsfalván, de máshol is — a virágvasárnapi és nagypénteki passió körülbelül olyan nagy e- semény, mint a városokban vagy a pesti operában az évadnyitó koncert. A falu legjobb hangjai szólalnak meg. A Passió- szerep nagy kitüntetés és híresség fokára emeli aKrisztus, aPéter, ajúdás, a szolgáló, a Pilátus vagy a főpap szereplőit. De még a kórus is itt érvényesül a legjobban, mikor a tömeg szavait énekli. Hetekig tartottak a próbák s bár a szerepékét szinte kívülről és megszolala a kakas...

tudták, mert a szereplők gyakran évekenátugyanazokahírességeks oda nem adták volna senki emberfiának. Történt pedig, hogy épp abban az időben volt az újonnan megválasztott kis kántortanítónakazelső húsvétja, tehát első passiós szereplése, mert a Kántor volt mindig az Evangelista és ő dirigálta a kórust is. így hát szokatlan nagy buzgalommal fogott neki és bizonyos újításokat vezetett be, amikről még a papjának sem szólt, mert "meglepetésnek" szánta. Hát, ami azt illeti, "meg