A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-04-01 / 4. szám

lepetés", az volt is! Mert mikor az a jelenet következett, ahol a szolgáló Péterrel feleselget, és Péter megtagadta háromszor Mesterét, a kántor, mint az Evangelista, énekelte: "és azonnal megszó- lala a kakas", kis szünet következett és tényleg megszólalt háromszor a kakas. Minden szem a kórus felé fordult és néhányan, Isten bocsáss, elkezdtek kuncogni a tisztelt gyülekezetben. Mindenki szentül meg volt győződve, hogy egy igazi kakas, élő kakas kukorékolta el magát a templomban. De alig ocsúdtak fel az első meglepetésből, nemsokára jött a másik, mikor a kántor énekelte: "és ime, a templom kárpitjai kettéhasadtak fölétől az aljáig és a föld megindula és a kősziklák megrepedtek" — olyan dörgés, dörömbölés és dübörgés hallatszott a kórusról, hogy a gyávábbja már indult is az ajtók felé, azt hívén, hogy menten a fejükre szakad az egész templom. Még a lőcsfalvi pap is idegesen pislogott, hogy mi a csuda történt ott a kóruson. A szertartások után azonnal felküldte a harangozót a karzatra az üzenettel, hogy szeretne a kántor úrral beszélni az irodában.

J

ött is a kántor úr nagy önmegelégedéssel, azt gondolván, hogy most bizonyára a "dicséret" jön vagy talán még kitüntetés is a híres ú- jításért.

A pap, mikor befejezte rövid imáját, bekérte a kántor urat az irodába, nem akarván a harangozó és a ministránsok előtt a kántorral a kényes ügyet elintézni.

Alig léptekbe, a kántorból kitört a lelkesedés új eszméje iránt. — Nos, mit szól hozzá a plébános úr?

— Hát, kedves kántor úr, az igazat megvallva, jobb szeretnék Semmit sem szólni, de mint lelkipásztor kénytelen vagyok és nem hiszem, hogy örülni fog neki.

— No, no, csak nem talált a füle benne valami fals hangot?

— Fals hangot, aztnem, de más szokatlan és megbotránkoztató zajokat, igen. Honnan a csudábul vette például a kakast és azt a rettenetes dübörgést?

— Ja, hát éppen ez a művészet! Minél élethűebben megjeleníteni a nagy történelmi tragédiát!

— Nézze, kedves kántor úr, még nem tudom a nép hangulatát, de a kakas-kukorékolás közben felhangzott a kuncogás is és a dübörgés alatt olyan riadtság, hogy sokan megindultak a kapu felé. Ez e- lég jele annak, hogy valószínűleg épp az ellenkező hatást érte el vele, mint szándékolta.

E szavakra a kántor lelkesedése is kezdett rohamosan a fagypont felé süllyedni és érezte, hogy ebből még baj is lehet.- Kántor úr, ez volt az első és utolsó drámásítás, vagy minek