A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-04-01 / 4. szám

1Ó4

géltek kerti padokon. Egymásután hallatszottak az új nevek: "Erkei Tibor." Pirospozsgás, gyorsmozgású, friss fiú volt Erkei. A bemutatkozás után futballról beszélt. Gimnáziumuk csapatában mindig ő volt a center.

Kis Jenő, Rezső angyala a gimnáziumban, szerényen és félénken nyújtott kezet az idegeneknek. Bojár Jenő lángpiros haja úgy lobogott, mint kék szemének tüzes lelkesedése. Pestkörnyéki fiú volt, édesapját rég elvesztette, középiskoláit Belgiumban végezte. Szívesen beszélt volna franciául, ha akadt volna, aki érti ezt a nyelvet.

Bátor György komoly, sovány fiú volt; észrevehetően idősebb náluk. Erdélyből jött át hetedikes korában azzal a szándékkal, hogy jezsuita lesz. Kalocsán érettségizett. Rezső figyelmesen vizsgálta sötét arcát és komoly, mélyfekvésű szemeit. Érdeklődött új társa erdélyi életéről, de az zárkózott maradt és nem nyilatkozott.

Közéjük állt Árkos István is, aki olyan könnyed, jómozgású fiú volt, olyan szeleburdi és nyílt, hogy többen egyszerre Pistának szólították.

Az angelus azonban lehűtötte őket: — "Mindenkit vezetéknevén szokás szólítani. Es nem tegeződünk".

Megérkezett Sáros Dezső is Zenés Károllyal. Sáros puha és félénk fiúnak látszott, szinte lerítt az arcáról, hogy elkényeztetett úrigyerek. Zenés azonban szélesen mosolygott és hatalmas tenyerével megmarkolta a kezüket. Iszonyúan lelkesedett Bangha atyáért, áradozott a Magyar Kultúráról* és bevallotta, hogy egyetlen álma cikkeket írni és vitatkozni és harcolni a magyar katolicizmusért.

Nagyobb csoport érkezett. "Rigó Pál", "Renner József", "Ma- gyariKároly" — hangzott a bemutatkozásuk. Rigó pestszenterzsébeti fiú volt; a feltűnően magas és még feltűnőbben sovány Renneren látszott német származása. Magyarít még Pécsről ismerte Rezső. Kis- papok voltak Zenéssel együtt s a szemináriumból léptek át a jezsuitákhoz.

Egy ideig senki sem érkezett közéjük. Egyszercsak az "angelus" eltűnt és nemsokára egy magas fiúval jött vissza. A jövevény meghajolt és kifogástalan eleganciáján, arcvonásain látszott, hogy gondos nevelésben részesítették. Rezső egyszerre úgy érezte, hogy már látta valahol ezt a fiút. Hol is, hol is? Ó, igen! Még Füreden. A vasárnapi miséken. Ott a telep kis kápolnájában. Mindig ő minist- rált. Talán éppen ebben a sötétkék ruhában. Mostmár biztos volt. A- hogy tekintetük találkozott, a másik arca nem mutatta, hogy ismerné

* társadalmi és tudományos folyóirat. Bangha Béla 1913-ban alapította s utána Czapik Gyula és Nyisztor Zoltán szerkesztették.