A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
121 galomba, tárgyalásaikból és felszólalásaikból azdnban kitűnt, hogy csak egy töredékük (nagyjából 18 évesek) van az egyházzal megelégedve, nagyobbik felük (20-30 évesek) ma "nem tud mit kezdeni" az egyházzal. Köztük akadnak nagy számmal olyanok, akik az olasz kommunista párt tagjai s bár élesen elkülönülnek annak ateista ideológiájától, együtt menetelnek vele azon a vonalon, hogy korunk gazdasági és társadalmi problémáinak megoldásához marxi módszerekkel akarnak hozzányúlni. — A mozgalom "Pro civitate Christiana" néven is ös- meretes. Tagjai nem felületes keresztények; mindkét-nembeli fiatalok, akik egyetemi tanulmányaik után három év teológiát is tanulnak és a sajtó és a művészetek útján kívánják apostolkodásuk révén megközelíteni az egyháztól távolálló értelmiségi meg munkás rétegeket. két faj ta el 1enzék Az olasz katolikusok elégedetlenkedői nagyjából két típusra oszthatók. Egyik fajtájuk agilis plébánosok köré tömörül: ezeknek nem elméleti, hanem gyakorlati nehézségeik vannak az olasz egyház mai arculatával; többnyire abban az értelemben, hogy a klerikális egyház nem hajlandó a laikus egyház szempontjait tekintetbe venni és egy évtizeddel a második vatikáni zsinat után minden lehetőt elkövet, hogy a világiak beleszólását megakadályozza az egyházi ügyekbe; a hierarchiára neheztelnek, mert nem követi elég gyorsan a zsinat direktíváit; nem osztja meg felelősségét a világiakkal, nem ad lehetőséget arra, hogy bizonyos őket is érdeklő döntésekre hatással lehessenek. Az elégedetleneknek ez a fajtája az egyház "aggiomamentóját" kívánja s farkasszemet néz a püspöki kúriákkal. Egy vidéki olasz püspöknek például azzal okoztak ilyen típusú elégedetlenjei gondot, hogy országra szólóbotrányt csaptak egy egyházmegyéjüknek juttatott örökség ügyében, amelyről a püspök — szerintük önkényesen — rendelkezett anélkül, hogy papjainak vagy híveinek valamilyen grémiumát előzőén terveibe avatta volna. A másik típusához az elégedetleneknek azok tartoznak, akiknél az egyház felé irányuló kritika politikai színezetet is kap. Náluk fennáll a veszély, hogy a hivatalos egyház meg-nem-értése, elsietett fegyelmi intézkedései végletekbe kergethetik őket. Jellemző rájuk, hogy az evangélium nevében tiltakoznak a fennálló társadalmi rend ellen, keresztény marxistáknak, szocialista keresztényeknek vagy röviden kriszto-marxistáknak vallják magukat s nyugtalankodásuk nem részletkérdésekre irányul, hanem egy egészen "új" egyházra. Ennek szerintük a "szegények egyházává" kell alakulnia a gazdagokéból és kivételezettekéből.
