A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
ill mindent tudnak, hogy mások mit mondtak, hogyan nyilatkoztak az emberről, stb. Két módszerükvolt az őrizetessel, legalábbis a páterrel szemben. Az egyik az állandó fárasztó, idegölő, alvást megrövidítő kihallgatások sorozata, napközben természetesen külön engedély nélkül nem szabadott lefeküdni, de még ülve sem aludni. Különben is akkoriban a fekvőhely egyszerű fapriccs volt, egyetlen takaróval. — A másik módszer a várakoztatás, amikor három, négy hétig vagy még tovább is "békében" hagyták az embert, nem volt kihallgatás és senki sem tudta, hogy mi van s mi lesz vele. Augusztus 15-e után az ú.n. "sötétbe" vitték: három-négy lépésnyiszélességű, ketrec-szerű zárkába csukták öt napra azért, mert a kihallgatáson nem voltak válaszaival megelégedve. Csak egy Tho- net-féle karosszék volt a teljesen sötét helyiségben. Ezen kellett ülnie éjjel-nappal, ezen ülve aludnia. Lefeküdni még a padlóra sem volt szabad, csak állni lehetett. Enni rendesen kapott. Itt töltötte Szent István ünnepét, amire jól emlékszik a páter, mert a kalendáriumot soha el nem tévesztette. Zene hallatszott a közelből, előadás zaja, bizonyára az "új kenyér" vagy az "alkotmány" ünnepével kapcsolatban, melyet az Avó is, természetesennem az őrizetesek,■ megtartott. Huszonegyedikén vitték ki innen — erősen megdagadt lábakkal. A Fő-utca kellemetlenségei közé tartozott az éjszakai kihallgatás, a várakozás, kit fognak hívni; az ajtók csapkodása, az autók zaja, haújakathoztakbe, stb. Mindez hozzászámítva az őrség állandó és legtrágárabb káromkodását majdnem minden második szónál, ha nem is pokollá, de valóságos purgatóriummá tette az ottani tartózkodást. A kihallgatást vezető tisztek sohasem káromkodtak előtte. December 22-én zárták le vizsgálati fogságát és áttették a Markóba a bírósághoz, ítélethozatalra. Az ítélet 1952. január 16-án hangzott el: hét és félévi börtönre, vagyonelkobzásra és tíz évre a politikai jogoktól való megfosztásra ítélték. A bírói tanács elnöke, Jónás, eldicsekedett utána: "Elbántam a jezsuita provinciálissal!" Szabina nővér City ápolónő emlékeiből íl agyogó, napsütéses vasárnap délután volt, május utolsó vasárnapjáé. Mentők jöttek és egy magasnövésű, 60 év körüli, tiszta hó-
